Nincs B terve a magyar sportnak, pedig a tao sem tart örökké

2011 óta elengedhetetlen része a magyar sportnak a taorendszer, amelynek a bevezetése nem ment könnyen.

A kormány hatalomra kerülése után, már 2010-ben be akarta vezetni, egy évig egyeztetett az Európai Unióval, amíg végül megkapta az engedélyt. Az EU-nak nagyon fontos az egyenlő, tisztességes verseny a piacon. Ezért a magyar kormány által kért öt felhasználási lehetőségből csak kettőre adott engedélyt: a szabadidő- és utánpótlássportot, illetve a létesítmények fejlesztését lehetett taotámogatásból finanszírozni. Később engedélyezte az EU, hogy a létesítmények fenntartására is használják a taotámogatást. Szigorúan megtiltotta, hogy taopénzek áramoljanak a profi sportba, mert ez a piaci viszonyok torzulásához, megszűnéséhez vezet. Profi sportolókat, edzőket tilos lenne fizetni a taoforrásokból.

Nálunk a profi sport mégis a taóból él.

Ezt mindenki tudja itthon, a sportklubok hamar megtalálták a kiskapukat, változatos adminisztratív trükkökkel csatornázták át ezeket a forrásokat a profi sportba. Sok helyen például papíron utánpótlás szakágvezetőként alkalmazták az edzőket, mert a korosztályos sportolókkal foglalkozó szakembereket az EU-val kötött megállapodás szerint lehetett taotámogatásból fizetni. Most már jobb az összkép, de még mindig megjelennek a profi sportban a taoforrások. Érdekes trükk emellett az is, hogy például a Puskás Akadémia bead több kérelmet, egy-egy beadványnál az összeg éppen csak 300 millió forint alatt marad. Ez azért fontos, mert 300 millió alatt a sportági szövetség dönt a kérelem sorsáról, ha nagyobb az összeg, akkor állami hatáskör az elbírálás. A szövetségek gyorsabban és könnyebben mondanak igent a pályázatokra, mint az állam.

Miért nem lépett közbe az EU, miért engedte, hogy megszegjék a szabályait?

Szerintem az EU nem tud erről. Hat évre ad engedélyt a taorendszer fenntartására, 2029-ben kell legközelebb engedélyeztetni az Unióval ennek a további működtetését. Csak nálunk létezik a taorendszer, nem tudom biztosan, de elképzelhetőnek tartom, hogy az EU elsősorban azokkal a témákkal foglalkozik kiemelten, amelyek az egész közösséget, az összes tagországot érintik.

A taotámogatások felhasználásának ellenőrzése sem megy zökkenőmentesen. Azt lehet hallani, hogy másfél-két év lemaradásban vannak itthon az ellenőrök, ráadásul esztendők óta ez a helyzet.

Ez tényleg így van. Szerencsésebb lett volna létrehozni az indulásnál egy taoirodát vagy egy szervezetet, amely az összes sportági szövetség taoügyeit kézben tartja. Ez nem történt meg, minden sportági szövetségnek önállóan kell megoldania az ellenőrzést. Évekig tartott, amíg ez kialakult és elindult. Most már normálisan és jól működik, de a megfelelő kapacitás hiánya miatt nem tudják utolérni magukat az ellenőrök. A másik nagyon komoly gond, hogy nálunk nem a szakmai programok határozzák meg a lehívható tao mértékét, hanem a politikai kapcsolatok. Ez megkérdőjelezi az egész taorendszer legitimitását. Ott tartunk, hogy ha valakinek azt mondják, hogy „tao”, akkor az lesz a válasza, hogy „Felcsút”, és ez nem véletlen.

Van-e pozitívuma a taónak?

Rengeteg. Új pályák épültek, megnőtt az amatőr csapatok száma, többen sportolnak rendszeresen. A 2010-es évek előtt az amatőr bajnoki mérkőzéseken sokszor lehetett látni szedett-vedett öltözékben szereplő csapatokat, a taotámogatásnak köszönhetően a korábbinál sokkal jobb minőségű pályákon rendeznek mérkőzéseket, a csapatoknak egységes mezeik vannak és a nevezési díjak is jelentősen kisebbek, mintha nem lenne tao.

Akkor nem támogatná a tao teljes megszüntetését?

Nem, de ahogy hallom, nincs is erre szándék. Sokkal szigorúbb és hatékonyabb ellenőrzésre van szükség és az uniós szabályok betartatására. Nem ismerem az ellenzéki pártok sportprogramját, de azt gondolom, senkinek sem érdeke az amatőr- és az utánpótlássport szétverése. Ha nem lesz kormányváltás, akkor is valószínűleg hozzá kell nyúlni a taohoz, volt már erre kísérlet 2019-ben, de akkora volt a felhorkanás a sportvilág szereplői részéről, hogy végül minden maradt a régiben. Abban biztos vagyok, hogy bármilyen változtatást, forráscsökkentést csak fokozatosan lehet bevezetni. Amikor Schmidt Ádám lett a sportállamtitkár három évvel ezelőtt, akkor arról beszélt, hogy racionalizálni kell a sportra fordított összegeket, hatékonyabbá és elszámoltathatóvá tenni a költéseket. Ekkor léptünk vissza a női kézilabda Európa-bajnokság társrendezésétől és a műkorcsolya Eb-től is elálltunk. Azóta változott a hozzáállás, most az LA10 program van előtérben, aminek az a lényege, hogy a 2028-as Los Angeles-i nyári olimpián tíz aranyérmet nyerjenek a magyar sportolók vagy az első tízben végezzenek az éremtáblázaton, erre a célra bőségesen biztosít forrást a kormány, elsikkadtak a korábban a támogatás feltételéül megszabott hatékonysági szempontok.

Állami cégek nem adhatnak támogatást a profitjukból az élsportra, de itt is vannak kiskapuk. A Mészáros&Mészáros kft papíron magáncég, taotámogatást ad a Felcsútnak, pedig mindenki tudja, hogy nem a piacról szerzi a bevételeit.

A taoban valóban magáncégek adják a támogatásokat, akkor is, ha sokan közülük közbeszerzésen szerzik a profitjukat. Az azonban jól látszik, milyen meghatározóak a támogatásokban a politikai kapcsolatok. Lásd legutóbb Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerepvállalását a Honvédnál. A tao a maradék piaci alapú szponzorációt is kivégezte, legtöbbször a jó politikai kapcsolatok döntik el a klubok esetében, hogy milyen szponzoruk lesz. A sportegyesületeknek a jelenlegi rendszerben az az érdeke, hogy politikusokkal töltsék fel az irányító testületüket.

Ha az állam kiszállna a profi sport finanszírozásából és nálunk is piaci viszonyok szerint kellene működniük a futballkluboknak, akkor hányan lennének képesek erre? Hány csapat tudná önkormányzati, azaz állami támogatás nélkül működtetni a stadionját, ahol játszik és eltartani saját magát?

Csak a Ferencváros. A zöld-fehérek az elmúlt évek európai kupaszereplésének köszönhetően nagyon komoly összeget kapnak minden szezonban az UEFA-tól, a Groupama Arénát pedig a francia SportFive cég üzemelteti évek óta, a különböző rendezvények bevételeiből működtethető az aréna. A többi klub stadionját nem is úgy tervezték, hogy alkalmas legyen más rendezvények, események megrendezésére, saját bevételek termelésére. Az FTC-t is érzékenyen érintené, ha valódi piaci viszonyok lennének, csökkenne a játékoskeret ereje, de a többi csapatnál sokkal komolyabb gondok jelentkeznének. Magyarországon a mostaninál is sokkal nagyobb lenne az FTC előnye a többiekkel szemben. Valószínűleg sok helyen visszajönnének a 2010 előtti zavaros idők, amikor több klubnál is előfordult, hogy hónapokat késtek a fizetések, a játékosoknak pereskedni kellett azért, hogy megkapják a szerződésükben garantált pénzüket.

Ha más sportágakat megnézünk, akkor női kézilabdában a győri csapatot kis túlzással világválogatottnak is lehet nevezni, a Veszprém és Szeged férfi együttesében is olyan világklasszisok játszanak, akiket pár éve elképzelhetetlen lett volna Magyarországra hozni. A férfi vízilabda-bajnokságban nálunk szerepel majdnem a teljes szerb válogatott. Ez is annak az oka, hogy Magyarországon nem piaci, hanem állami alapon működik a versenysport?

Igen, de ennek nincs köze a taóhoz, ez a sportklubokat kivételesen előnyös helyzetbe hozó EKHO-szabályok következménye is. A kormány döntése értelmében a sportklubok mentesülnek az EKHO-s fizetések járulékkötelezettségei alól. Ez azt jelenti, hogy ha egy sportoló alkalmazására 100 forintot költ a klub, akkor abból 15-öt befizet az államkasszába, 85-öt pedig odaad a versenyzőjének nettó bérként, mert nem kell fizetnie szja-t, nyugdíjjárulékot, egészségügyi és szociális hozzájárulást. Ezzel szemben külföldön, ahol piaci viszonyok vannak, a 100 forintból nagyjából 50-et kap meg a sportoló, a többit különböző járulékok formájában befizetik a sportklubok az államnak. Ezért tudnak a magyar együttesek világsztárokat igazolni, mert ugyanakkora pénzügyi keretből nagyjából 70 százalékkal jobb fizetést képesek ajánlani a nyugat-európai csapatokhoz képest, vagy éppen jóval alacsonyabb költségvetéssel is tudnak ugyanolyan nettó bért kínálni.

Hogyan lehetséges, hogy ezt nem vette észre az EU és nem lépett fel ez ellen?

Ezt én sem értem. Franciaországban például évtizedekig Monaco volt az adóparadicsom, ahol nem kellett adózni. Sok sportoló lakott ott vagy rendelkezett állandó lakcímmel, a helyi labdarúgócsapat ezért tudott sztárokat igazolni, de most már más a helyzet, a piaci viszonyok kiegyenlítése miatt Monacónak is be kellett vezetni az adófizetési kötelezettséget.

Mennyire vannak felkészülve a csapatok, a magyar sport szereplői arra, hogy valamikor megszűnhet a jólét, a szinte korlátlan és ellenőrizetlen költekezés?

Semennyire. Úgy vannak vele, hogy ki kell venni a legtöbbet, amíg lehet, nincs tervük a tao utáni időszakra. Aki akart, az nagyon komoly tartalékokat képezhetett volna a nehezebb napokra, illetve fejleszthetett volna piaci kínálatot, de a többségnél ez elmaradt. Pedig mindenki pontosan tudja, hogy a tao nem tart örökké.