– Domaházán laktam, aztán Járdánházán, végül ideköltöztünk, mert itt élt az anyósom. Gyerekkoromban Göncön nevelkedtem, intézetben, onnan egyszer elvittek a Balatonra nyaralni: na innen tudom, milyen az, mikor máshol meleg van – mondta szinte egy szuszra a hatvankét éves Csóka Pálné. Nógrád megyében vagyunk, Zabarban, amely rendre „elnyeri” az ország leghidegebb települése címet. Ha máshol mínusz tíz van, itt legalább négy-öt fokkal alacsonyabbat mutatnak a hőmérők. A korábban közmunkásként dolgozó asszony a lányával baktatott haza a felső faluból az alsó részre: bevásároltak, amíg nyitva volt a bolt, kell a kenyér meg a tej, hat unoka van otthon.
Errefelé a fűtési szezon sem akkor kezdődik, mint máshol: szeptemberben be kellett durrantani a kis kályhát, már fáztak a gyerekek. A száraz, elhullott gallyakat nyaranta elkezdik gyűjteni, télre meg megpróbálnak annyit összekuporgatni, hogy legalább pár köbméter tűzifa legyen az udvaron.
A hetvennégy éves Oláh Pállal a főtéri buszmegállóban találkoztunk. Ő nemrég kötözött el a faluból, néhány kilométerrel arrébb, a lányához, de azért időnként visszanéz, rendben van-e a régi ház. Ilyenkor elücsörög a konyhában, három pulóverben, hogy ne fázzon.
Szerinte Zabar egy kedves, nyugodt kis település, gyönyörű természeti környezetben, csak hát a kutya se ismerné, ha nem volnának a hidegrekordok. De legalább lenne belőle valami haszna a falunak:
munkalehetőséget a meteorológiai különlegesség ugyanis nem teremt. Így aztán a fiatalok elmennek, s maradnak az öregek, egyedül, magukban, a jellemzően szigetelés nélküli házakban, ami még inkább viszi a pénzt télen.
A faluban tíz közmunkás dolgozik, halottak napja környékén a temetőt rakták rendbe, s mivel elég sok az idős, a közterületeken kívül a házak előtti járdákat, árkokat is az önkormányzat emberei takarítják, amíg futja a foglalkoztatásukra a pályázati keretből. Iparűzési adó sokáig nem volt, azt nemrég vezették be.
– Reméltem, hogy azért van itt ennyire hideg, mert kincsek vannak a föld alatt. De nem
– mondta félig-meddig viccesen Ferencz Nándor Lajos polgármester: ő maga is kiskabátban fogadott minket, hűvösek voltak még a falak. A település észak felé nyitott, a hideg levegő onnan áramlik be, a földfelszín meg nagyon gyorsan „kisugároz”, tehát nem tartja bent a meleget, hamar lehűl, s ez okozza azt, hogy gyakran jóval hidegebb van, mint az ország többi részén – magyarázta.
– Ha úgy tetszik, ez a mi természeti kincsünk. Máshol gyógyforrások vannak, várak, építmények, mi legfeljebb a XII. századi templomunkkal büszkélkedhetünk. Igaz, a XIX. században épült egy kastély, meg egy parókia, ami sajnos már nagyjából enyészetté vált, mert a településnek nem volt rá pénze, hogy rendben tartsa. A kastély egy darabig még tartotta magát, volt téesz-központ, aztán afféle ipari bedolgozóhely: a salgótarjáni tűzhelygyárnak volt itt egy olajkályha-adagolókat, úszókat, szelepeket összeszerelő részlege. Valamikor a 70-es, 80-as években még divat volt az olajkályha, de elmúlt ez is, és vele múltak el az itteni munkahelyek is – mesélte a polgármester.
Felvetettük: most, hogy egyre melegebbek a nyarak, lehet, hogy vonzóbb lesz Zabar, hisz sokan tervezik, hidegebb helyre költözzenek, legalább nyaranta. Kiderült: elég sokan jöttek is, legalábbis a falu ötszáz fős lakosságához mérten. Vagy húsz-huszonöt holland él itt, de hogy „mi végre veszik meg sorra a házakat”, azt az őslakosok még nem fejtették meg. Először egy nyugdíjas házaspár érkezett 2015 körül, valahogy megtetszett nekik a vidék, az ismerősök, rokonok meg jöttek utánuk. Azt mondják, szeretik az itteni tájat, meg azt, hogy itt biztonság van, főleg, hogyha nagyvárosokból jöttek ebbe a csendes faluba. Egyelőre zárt kis közösséget alkotnak, még nem nagyon nyíltak ki a helyiek felé, bár ez talán fordítva is igaz.
Zabar egyébként három, egymástól földrajzilag is elkülönülő településrészből áll: külső-Zabar, belső-Zabar és Újsor. A templom környékén először béreseknek épültek szálláshelyek, aztán a török időben sokan idemenekültek a védettebb hegyek közé, majd később tótokat telepítettek be ide. Széles és hosszú a falu, sok önkormányzati tulajdonú zöldterülettel, parkokkal. A szomszédoknak se kell egymás tányérjába bámulni, van, hogy egy teljes patakmeder terül el köztük. Az egyik ilyen nagyobb zöld területet szeretné az önkormányzat hosszú távon is hasznosítani.
– Színpadot építtettünk, amit az egyetlen „hírességünkre”, a hidegre fűzünk fel. Már három alkalommal megrendeztük a Hideg Fesztivált, s a jövő évire is megvan a pénz, pályázati forrásból – mondta a polgármester. A rendezvényen kiemelik a település szépségét, hogy milyen jó itt a levegő, s természetesen a hidegről is szó lesz. Jönnek meteorológusok a tévétől, rádiótól, vannak más fellépők. Ez a legkorábbi falunap az országban, hisz általában január elején megtartják, amikor más helyeken még legfeljebb a tavaszi, nyári programokat tervezgetik. Igaz, hogy a zabari falunapon rendszerint nagyon hideg van, de közben kívülről-belülről is melegszenek: pálinkaivás, csilievőverseny, tűzgyújtás, étel-ital tarkítja a rendezvényt.
Van hivatalos mérőállomásuk, ami egy zárt rendszerben működik, vagyis előbb tudják a központban, Budapesten, mint ők, hogy hány fok van épp Zabarban. Az eddigi hivatalos helyi csúcs mínusz 31,9 Celsius volt, ezt 2013-ban mérték, de a Miskolc melletti Görömbölytapolca tartja az országos csúcsot mínusz 35 fokkal.
Igaz, a zabariak szerint, amikor ezt mérték, 1940-ben, náluk mínusz 37-et mutattak a kinti hőmérők, csakhogy akkor még nem létezett itt a mérőállomás, így nem került be az ő adatuk a hivatalos rendszerbe.
Huszonöt éve, 2000-ben szerelték fel, s azóta több mint ötvenszer állítottak be hideg-csúcsot. A klímaváltozás miatt azonban már egyre nehezebb megdönteni a rekordot, a 35 fokot, de azért örülnének, ha egyszer legalább mégis sikerülne.
Zabar szegény település, itt a hideg még inkább húsba vág. Sok a szigetelés nélküli vályogház, Kádár-kocka, ahol ilyenkor egy-egy szobába húzódik a család, hogy csak egy helyiséget kelljen felfűteni. Az önkormányzat minden évben pályázik szociális tűzifára, most idén 91 köbmétert tudnak szétosztani főként az egyedül élő nyugdíjasok, halmozottan hátrányos helyzetű családok között.
Zabar is elfogadott nemrég egy önazonosságról szóló településvédelmi rendeletet, amivel főképp az albérleti lehetőségeket szigorították: aki kiadja a házát, annak fizetnie kell egyfajta hozzájárulást a falunak a bérleti díjból. – Elég sok gondunk van azzal, hogy megveszik az ingatlant, aztán hagyják parlagon heverni, elhanyagolt, gazos, sokszor allergén növényekben dúskáló portákat látunk – panaszolta Ferencz Nándor Lajos. Amikor pedig kiadják ezeket albérletbe, gyakran változnak a családok, egyik jön, másik megy, ami nem tetszik a falu lakóinak. Szavai szerint jöttek olyanok is, akik csak a feszültséget csinálták, és kimondottan arra mentek, hogy itt problémázzanak, balhézzanak a helyiekkel. Jórészt Borsodból érkeznek, gyorsan át kell lépniük a megyehatárt, mert lehet, hogy amott forró lett a talaj. Mire ide átkerülnek a papírjaik, addigra már időt nyertek, s talán tovább is álltak, itt a hegyek között, főleg télen, nemigen keresi őket senki.
Gyönyörű képek az ország "fagyzugából"Megdőlt a hajnali hidegrekord, -4,6 fok volt Zabarban