kreatív ipar;alapjövedelem;kulturális támogatás;

A kreatíviparban egyes munkakörökben a keresetek nagysága a bruttó átlagkereset felét sem éri el

2026 januárjától fix, feltétel nélküli alapjövedelmet kapnak az ír művészeti életben dolgozók

Magyarországon hasonló kezdeményezés a szabadúszóknak jönne jól.

Három évig tartó kísérletezés után a kulturális és kreatív ágazat dolgozóinak egy része – úgymint például a képzőművészek, a színház, az irodalom, a zeneipar, a tánc, az opera, a film, sőt, még a cirkusz és az építészet területén jártas művészek – 2026 januárjától rendszeres, feltétel nélküli alapjövedelemhez jutnak Írországban az úgynevezett Basic Income for the Arts (BIA) program keretében. A kísérletet az államvezetés kezdeményezte, amelyre több mint 9000 érintett dolgozó jelentkezett. Ebből 8200 pályázat felelt meg a követelményeknek, végül az vizsgálat éles fázisára 2000 főt választottak ki véletlenszerűen a szervezők. (Körülbelül egyharmaduk képzőművész és negyedük zenész.) A kreatívipari statisztikákat összeállító Europa Regina adatai szerint Írország esetében ez például évi 5 milliárd eurós nemzetgazdasági hozzájárulást jelent, mintegy 80 ezer főt foglalkoztatva.

A kutatás 2022-ben indult el, az ötletet pedig az a világszinten tapasztalható, a kultúra és kreatívipar területét súlyosan érintő pénzügyi nehézség adta, amely két évvel a Covid-járvány 2020-as kitörése után is még bőven éreztette a hatását – és érezteti a mai napig. Az UNESCO egyik 2020-as jelentése például több mint tízmillió elveszett munkahelyről számolt be világszerte a területen dolgozók körében, 2023-ban egy másik kutatásban pedig arról írt, az ágazatnak a világ GDP-jében való jelentősége viszont továbbra is kiemelkedő.

A bevezetett alapjövedelem hetente 325 eurót biztosít majd, átszámítva alig több mint 124 ezer forint, jóval elmarad a minimálbértől az országban. Viszont a kísérlet alapján megfelelő lesz arra, hogy megteremtsen egy alapvető jövedelmi biztonságot és a gyakran projektalapon dolgozó érintetteknek is ad egyfajta kiszámíthatóságot a jövőre nézve. Mindez a döntéshozók szerint majd közvetetten hozzájárul ahhoz is, hogy a kreatív ágazat dolgozói ne szoruljanak rá másodállás vállalására fő tevékenységük mellett, csakis művészetükre koncentrálhassanak, amely jót tesz az alkotások minőségének is. Sőt, a várakozások szerint a döntés nem kevés terhet is levesz az államról azzal, hogy a támogatással élők kevésbé veszik majd igénye a szociális juttatásokat, mint például a munkanélküli segélyt.

Az Orbán-kormány egy 2024-ben publikált Magyarország versenyképességi stratégiája 2024-2030. című dokumentumban elismerte, a kreatívipar bruttó hozzáadott értéke megduplázódott 2010 és 2022 között. És mint fogalmazott: „a nemzetgazdasági ágak szintjén vizsgálva, a kreatívipar e növekedési üteme a második legnagyobb a sorban”. Annak ellenére viszont, hogy a dokumentum szerint „átfogó gazdasági növekedés előmozdítását” reméli a területtől, hasonló kezdeményezésre csak elméleti szinten volt eddig példa, és nem valószínű, hogy a jelenleg is komoly pénzügyi kihívásokkal küzdő, sok sebből vérző kulturális szektor esetében a következő években hasonló kísérleti programra sor kerülne Magyarországon.

A Központi Statisztikai Hivatal idei adatai szerint a teljes munkaidős bruttó átlagkereset 600-700 ezer forint körül mozgott az elmúlt hónapokban, a kreatív ágazatban viszont jelentősek az eltérések a bérek között: van, ahol megközelítik, sőt, túl is szárnyalják ezt (például a designerek esetében), míg egyes munkakörökben a felét sem érik el (például a szabadúszó művészek). Természetesen hasonló jövedelembeli eltérések számos szektorban tapasztalhatóak, de Magyarországon a kreatíviparág esetében különösen problémát jelent ezen felül a foglalkoztatás formája. Sokan kulturális intézményekben dolgoznak, nagyvállalatokhoz szerződnek, de rengetegen vannak, akik szabadúszók, egyéni vállalkozók – utóbbiak esetében az instabil jövedelem ellenében lenne különösen szükség hasonló kezdeményezésre.

A Nobel-díjas Krasznahorkai László egy kézirata is látható a bécsi irodalmi múzeum Honnan jövünk? című kiállításán, amely a hazájukat elhagyó és oda visszatérő írókat mutatja be.