A békeszólamoknak nincs más céljuk, mint propagandával – és nem érvekkel – leplezni a valóságban többszörösen háború- és agressziópárti pozícióját. Orbán háborúpártisága tartalmában három főbb pontban fogható meg:
az agresszor támogatása,
– Trump barátsága,
a 28 pontos „béketerv” támogatása.
Orbán orosz fordulata nem ma kezdődött. Általában 2009-hez kötik, amikor találkozott Putyinnal Szentpéterváron, az Egységes Oroszországért párt kongresszusának margóján. Ám már korábbi megnyilatkozásaiból is kiviláglott (lásd Debreczeni József „Kormányváltás – rezsimváltás – rendszerváltás” című írását a Mozgó Világ 2008. júliusi számában), hogy itt a 2010-es választás után jobb esetben is illiberalizmus jön. Ám annál is rosszabb következett. Ahogy Debreczeni írta: „ami készülődik, az merőben más lesz, mint ami eddig volt. Rosszabb, mint amit egyáltalán el tudunk képzelni.” Szentpéterváron annyi történt, hogy Putyin Orbánt egy kelet felé fordított autokrata gyorsítósávra állította.
És valóban. Azon túl, hogy Magyarországot Orbán de facto kivezette a demokráciák köréből személyes autokráciája kiépítésével, 2010-től megkezdte a külpolitikai fordulatot is Oroszország felé. Megkezdte politikai szinten a mind markánsabb oroszbarátsággal. Megkezdte a gazdaságban a Paks2 projekttel.
A fordulatot fel- és megerősítette a mindinkább imperialista orosz politika. Igaz, a Nyugat is langyosan reagált 2014-ben a Luhanszk és Donyec megyei fegyveres szeparatizmusra, a „zöld emberkék” megjelenésére a Krím-félszigeten. Ám a magyar megnyilvánulások (annak ellenére, hogy a közös nyugati állásfoglalásokat megszavazták) egyrészt lagymatagabbak voltak, másrészt számos területen megértőbbek orosz irányba. Emellett Budapest már akkoriban késleltetni, csökkenteni igyekezett az Ukrajnának nyújtott támogatást.
Így a kibontakozó oroszbarátsággal 2014-től fogva kéz a kézben járt – az akkor még csak lopakodó – ukránellenesség. A 2022-ben megkezdett orosz agresszió után Orbán rohamosan vált nyíltan oroszbaráttá és ellenségessé Ukrajnával szemben. Az uniós szankciós csomagokat ugyan Magyarország megszavazta, de folyamatos volt a zsarolás a magyar vétóval. Nem egy alkalommal a magyar hozzájárulás feltétele orosz oligarchák, a háborút aktívan támogató orosz egyházi személyek levétele volt a szankciós listáról.
A nyílt oroszbarátság ma már magában foglalja az orosz titkosszolgálatokkal való politikai együttműködést, a külpolitikai gyűlöletet Ukrajna irányában (utóbbit jobbára belpolitikai célokból). Végül az egyértelmű Moszkva mellé állást Orbán Viktor Ursula von der Leyenhez írott november 22-i levele jelentette, amelyben a miniszterelnök kijelentette, a továbbiakban semmilyen Ukrajnának szánt anyagi támogatáshoz nem járul hozzá.
A koronát minderre minapi moszkvai útjával tette fel. Egy EU- és NATO-tagállam kormányfőjeként szívélyeskedik a háborús bűnös orosz elnökkel, megbontva és rombolva az európai egységet. Mindehhez járul, hogy miközben Ukrajnától elvenné az anyagi támogatást, a moszkvai tárgyaláson megerősítette Putyinnak, hogy „Magyarország energiaellátásának az alapját az Oroszországból érkező energiahordozók jelentik most is és a jövőben is”. Azaz Magyarország a továbbiakban is hozzájárul (ezek szerint, ha kell Európával és talán az USA-val szemben is) az orosz háborús kiadások finanszírozásához.
Ez a Kreml mellé állás egyértelművé teszi, hogy Orbán Putyin háborús céljait támogatja – azaz háborúpárti.
A Trump barátság kapcsán le kell szögezni, hogy az amerikai elnök már nem a demokráciát, hanem a tranzakcionalista nagyhatalmi politikát testesíti meg. Ennek kereteiben a nagyok és a velük esetleg megköthető üzletek számítanak. (És talán egy beeső Nobel-békedíj.) A legújabb fejlemények megmutatták, hogy Trump főtárgyalója lényegében oroszbarát, főnöke háta mögött ad tippeket a Kremlnek arról, hogyan kenyerezzék le az amerikai elnököt. Ez Trumpot magát sem nagyon zavarja, végtére a háború lezárásában üzleti lehetőséget lát. Nem érdekli, és nem is érti a valós orosz birodalmi szándékokat. Így a tűzszünet kikényszerítésére koncentrál, mit sem törődve azzal, hogy Ukrajna veresége, orosz érdekövezetbe kerülése Európa egészének biztonságát fenyegeti. A tengerentúlról nem látszik az sem, hogy ezzel magának Amerikának a nagyhatalmi státusa is számottevően meggyengül. Egy ilyen elnök és béketerve melletti maradéktalan kiállás ismét csak az oroszokat segíti háborús céljaik elérésében. Úgyhogy itt sincs mentség a háborúpártiság alól.
Végül, az oroszok írta 28 pontos béketerv önmagában egy kapitulációs vázlat, egy új versailles-i békediktátum, amelynek megvalósulása lehetővé tenné Oroszországnak, hogy háborús céljainak jó részét elérje, és felkészülhessen befolyási övezetének további kiterjesztésére. Ukrajnában és Közép-Kelet-Európában egyaránt. Nem véletlen, hogy az európaiak, a Coalition of the Willing hasonló tűzoltásra kényszerül, mint az alaszkai Trump-Putyin találkozó után. Megpróbál közreműködni abban, hogy Ukrajna és Európa egészének biztonsága szempontjából is elfogadható, tényleges biztonsági garanciákat tartalmazó tervezet formálódhasson.
Orbán a 28 pont nyilvánosságra kerülése után azt azonnal teljes mellszélességgel támogatta, és vérszemet kapva elküldte az Európai Bizottság elnökének a fentebb említett levelet. Ezzel ismét nem tett mást, mint az orosz politikai és katonai célokat támogatta. Azaz harmadjára is háborúpárti pozíciót foglalt el.
***
A legutóbbi események nyomán a magyar külpolitika fordulóponthoz érkezett. A magyar kormány egyértelműen és határozottan Oroszország oldalára állt, külön hangsúlyozva ezt – a szövetségesekkel előre nem egyeztetett – november 28-i moszkvai látogatással. A moszkvai út egyik célja – tárgyalás Magyarország téli energiaellátásáról – nyilvánvalóan nem igaz. Maga a miniszterelnök is többször nyilatkozta ugyanis, hogy az ország energiaellátásra hosszú távra biztosított.
De nem valódi oka a tárgyalásnak a béke előmozdítása sem. Egyfelől, ebben a nagyok Magyarországnak „nem osztanak lapot”. Másfelől, ezzel az úttal Orbán egyaránt szolgálja saját belpolitikai céljait és Putyinnak a Nyugat megosztására irányuló erőfeszítéseit. Igen hasznos lenne Orbán számára a választási kampányban, ha egy Trump-Putyin paktumot Budapesten kötnének meg. Putyinnak pedig hatalmas ajándék Orbán oroszországi útja az „akadékoskodó” európaiakkal szemben.
Orbán a háborúpártiságával az utóbbi hetekben a szakítópont közelébe vitte Magyarország és az európai szövetségesek kapcsolatát. Fel sem merül benne, hogy így Magyarország nemzeti érdekeivel szöges ellentétben cselekszik. Nem is merülhet, mert a nemzeti érdeket saját személyes autokráciájának érdekeivel azonosítja – azok pedig politikailag immár Moszkvához kötik. Irányváltásra lehetőséget csak egy rendszerváltás jelenthet az országban. Annak pedig elsődleges külpolitikai következménye a kiugrás (és nemcsak annak kísérlete) kell legyen a Kreml öleléséből. Tudjuk, a kiugrás kísérletének kudarca 1944 őszén egyszer már mekkora tragédiát okozott Magyarország történetében.
