Bizonyos szempontból igaza van a kormánynak. A főpolgármester feladata működtetni a fővárost. Ha 2019-ben még nem is, de a tavalyi önkormányzati választások idején már tudhatta, mire vállalkozik. Pedig a főváros legnagyobb bevételét jelentő iparűzési adó csaknem megkétszereződött 2019 óta: a fővárosi önkormányzatot illető rész 164 milliárdról 318 milliárdra nőtt. A főváros mégis felélte minden korábbi tartalékát, a nullszaldós évzáráshoz pénzügyi trükkök sorát veti be, és több tízmilliárdos adósságot görget maga előtt.
Bizonyos szempontból a Tiszának is igaza van: a főváros rozsdás lyukas vödrébe az állami elvonások miatt a kelleténél kevesebb pénz folyik be, és túl sok lyukon folyik ki. A hidak ramaty állapotban vannak, nincs elég pénz a parkokra, közterekre, sokkal több bérlakás kellene, és túl sok régi arc mozog a városházán.
Bizonyos szempontból igaza van Vitézy Dávidnak, ezen a szűk mezsgyén is lehetne ügyesebben mozogni, de a fővárost túlzottan lehúzza a letűnt idők ballasztja.
Bizonyos szempontból igaza van Karácsony Gergelynek, aki a számvevőszéki jelentést lobogtatva állítja, hogy a várost évek óta fosztogatják, a kormány visz mindent, ami mozdítható, még azt is, ami nem, tereket, épületeket. Viszik a város jövőjét is, hiszen a kiemelő kormányrendeletekkel felnyitnak minden sorompót az ingatlancápák előtt. Közben mindenféle kormánysegítség nélkül életben tartották a várost a járvány, a rezsiválság idején, a közszolgáltatások minden lehúzás ellenére okkal jobban működnek, mint az államiak. Az ország GDP-jének 40 százaléka itt termelődik meg.
S legfőképpen igaza van a budapestieknek, akiket mindez körömpiszoknyit sem érdekel, leszarják, kit milyen ág húz, elég az örökös picsogásból, nekik is fizetni kell az adókat, az illetékeket, a rezsit, a társasházi közös költséget, a gyerek után az osztálypénzt, a nagyi után a nyugdíjasotthoni helyet, mert a nyugdíja nem elég rá, meg kell venni a bérletet, a kaját, megint kinőtte a kölyök a télikabátját, a nagyobbiknak meg itt a szalagavató, a karácsonyról nem is beszélve. Hol teheti meg ő azt, hogy nem fizet? Érdekli az adóhatóságot, a közös képviselőt, a sulit, a szolgáltatókat, a boltost, a gyereket, hogy nincs, hogy elfogyott? Hogy olyasmiért is fizetni kell, amiért korábban nem? S a hó végén kölcsön kell kérni a gang végén lakótól szégyenkező mosollyal?
S most azzal jönnek, hogy januárban talán a busz se jön? Mert menne ő is, gondolja, nem gyalog.
Ha nem is magánrepülővel, meg jachton, sőt a zebrahátról is lemond, ahogy a milliós Gucci utánzata is jó, a jótékonykodást is meghagyja a szerelmetes Andreának, de azért az a kurva busz legyen ott hajnalban, meg a metró is, ha orosz is, azért legalább döcögjön. Mit képzel az a sok léhűtő politikus? Játsszák le egymás között.
Ha nem, akkor nincs mit tenni, menni kell. Hívásra vagy anélkül. A Karmelitáig vagy azon túl. Az igazságok kaleidoszkópja mindig mást mutat, ahányszor csak megrázzák. Az egyre hergelt dühről viszont nem tudható, hogy kit ér utol, ha egyszer kicsap.