Tételezzük fel, hogy (amint ezt a nyíregyházi fideszesek voltak szívesek tudomásunkra hozni) vállalhatatlan Gajdos László döntése, miszerint a Tisza képviselőjelöltjeként indul a választáson. Ha jól értjük őket, akkor városi cégvezetőtől nem tolerálható, hogy egy ellenzéki párt színeiben méretteti meg magát. Engedtessék meg ebből arra következtetnünk, hogy a kormánypárt nyíregyházi korifeusai még elbírnának egy apolitikus szakember látványával, ahogy merőben neutrálisan cirkál a városi tulajdonban, hibátlan etológiai pragmatizmussal szemrevételezi a vadállományt, és azonnal mély álomba zuhan, ha a többkulcsos adóval vagy a háborús inflációval traktálják. A Fidesz káderpolitikáját ismerve mégis az az érzésünk, hogy akkor sem adtak volna ki felbőszült közleményt, ha tetőtől talpig digitális polgár volna az illető.
Értem én, hogy tizenhat év után elszoktunk a normalitástól, de azért tessünk döbbenten állni a jelenség előtt. A Fidesz szerint az az etalon, hogy egy önkormányzati vezető minimum nem ellenzéki, de lehetőleg fideszes, tehát szerintük az állam egyenlő a kormánypárttal. Ez a totális félreértés sok mindent megmagyaráz, de a bornírt illiberalizmust mindenképpen.
Tételezzük fel most azt is, (a nyíregyházi fideszesek szintúgy értésünkre adták), hogy a Tisza-jelölt döntése nemcsak vállalhatatlan, de felháborító is. A cégvezető ugyanis úgy vállalja el a jelöltséget, hogy az állatpark „irdatlan mennyiségű állami és kormányzati forrást kapott”. Nem tudjuk ezt másként olvasni, minthogy Gajdosnak egy életre hálásnak kellene lennie azért, hogy az állam tette a dolgát, és az, hogy ennek ellenére Tisza-jelölt lett, „jellemtelen árulás.” Azzal persze semmi gond (illiberális reciprok), ha a Fidesz pártkatonái (Polt, Domokos, Sára stb.) teleülik az állami hivatalokat, és ott politizálnak, ahol arra nemhogy szükség nincs, de egyenesen ellenjavallt. De a vadonnak is lesz ehhez egy-két szava, az evolúció már csak ilyen. Ha csak életbe nem lép áprilisig a nagy magyar illevolóció.