Kötelességük kiadni a kórházakban rekedt kisbabákról szóló adatokat a minisztériumok, és az állami szervezetek – így döntött a napokban a Fővárosi Törvényszék a Társaság a Szabadságjogokért által indított perben.
Nagyon fontos határozat ez, aminek bizony van egy elképesztő előzménye. Mégpedig az, hogy a gyerekvédelemért is felelős Belügyminisztérium az adatokat eltitkolta, de legalábbis kénye kedve szerint közölte. Míg tavaly és idén év elején nem csináltak abból titkot, hogy hány kisbabát nem tudnak elhelyezni a gyermekvédelemben. Azt hitték, ahogy őket, úgy mást sem érdekel a csecsemők sorsa. Tévedtek, és ahogy egyre kényesebbé vált számukra a téma, mondvacsinált indokokkal elkezdtek titkolózni.
Ezt a folyamatot lapunk is érzékelte. A Népszava írta meg elsőként tavaly szeptemberben, hogy 300 kisbaba él hónapokig kórházakban, sőt azt is, hogy kórházról kórházra költöztetik őket, mert több egészségügyi intézmény képtelen gondozni őket.
Idén októberben már csak annyit közöltek lapunkkal: „a szociális indokból a szülők által kórházban hagyott gyermekek létszáma folyamatosan változik”. Arra sem kaptunk választ, mennyi idős a legidősebb, születésen óta kórházban élő baba. Erre azt írták, „a jelenleg legidősebb kórházban hagyott gyermekről, a személyiségi jogaira való tekintettel nem adhatunk tájékoztatást”. A Kulturális és Innovációs Minisztérium pedig még csak nem is reagált arra a többször feltett kérésünkre, hogy hány újszülöttnek, csecsemőnek sikerült örökbefogadó családba költöztetni.
Szégyen és gyalázat. Eltüntetik a gyerekeket, akiken már akkor segíteni kellene nekik, amikor még meg sem születtek. A családtervezéssel kezdődik minden, de erre a kifejezésre a kormány mint valami szitokszóra tekint. Aztán az alapellátással kellene, hogy folytatódjon. Ez az a szolgáltatás, amelynek az dolga, mindent megtegyen azért, hogy a magzat biztonságosan fejlődjön, elfogadható környezetbe szülessen. Ha az anya krízishelyzetben van, vagy szegénységben él a család, az ne akadályozza a kisbaba fogadását. Szükség esetén átmeneti lakással, anyagi támogatással igyekezzen kezelni. Vagy a gyámhatóság beavatkozásával előre befogadót keressen, hogy a megszületendő magzatot majd legyen kinek kivinnie a kórházból. De ugyanilyen fontos lenne tudni, a kórházban rekedt kisbabákat miért nem vihetik haza a szüleik, hiszen sokról nem is mondtak le, kórházban tartásuk nem indokolt.
Ez mind, mind olyan cél és feladat, amely szakértelemért, tudásért, és akaratért kiált.
Folyamat, amelyet a kormánynak alkotmányos kötelessége lenne biztosítani, ahogyan azt is, hogy ha minden előzetes segítség kudarcot vallott, akkor az újszülöttnek legyen helyük a gyermekvédelmi rendszerben.
Ehelyett erőszak, félelem, kivéreztetés, elhallgatás, és elhallgattatás uralkodik. A felelős miniszter egy nyugdíjas rendőr, az államtitkár meg egy informatikus, akik a szakembereket máglyán égetnék el. Egy lojalitással működő embertelen kormány tagjai ők, akiknek a saját hatalmukért mások, a legártatlanabbak szenvedése sem drága.