Az első alkalommal a júliust választottam a látogatásomhoz, és bár jó élmény volt, hiszen ez volt a kezdet, az ismerkedés, leginkább mégis az a reggel maradt meg az emlékeimben, amikor az égető naptól meg a fullasztóan párás levegőtől már reggel 9-kor szédelegtem Valletta utcáin, a légkondi nélküli panelban pedig egy szemhunyásnyit sem aludtam. Ebből okulva az elmúlt három-négy alkalommal már inkább őszi hónapokat választottam. Jellemzően az októbert, az akkor még kellemesen meleg tenger miatt egyfajta utolsó tengerparti nyaralásként és lazításként, mielőtt itthon beköszöntenek a sötét és hideg hónapok. De Málta a téli szezonban is szuper kirándulóhely, főként azoknak, akik nem szeretnek a külföldi kiruccanásaikért túl sokat fizetni.
A hőmérséklet decemberben, januárban és februárban is gyakran 18-20 fok között mozog, a repülőjegyek ráadásul ebben az időszakban szinte már pofátlanul olcsók. Fapadossal akár 15-20 ezer forint közötti összegből is meg lehet járni oda-vissza Máltát, míg nyáron – a szezon miatt - ugyanide, ugyanezeket a járatokat ennek a sokszorosáért kínálják. Pedig a helyszín ugyanaz, a látnivalók ugyanazok, ráadásul ősszel vagy télen az időjárás is sokkal kellemesebb, mint június-augusztus között, amikor az „afrikai” nap perzseli a sárga és gyakran meglehetősen kopár növényzetű szigetet és minden lélegzetvétel nehéz a vízzel teli forró levegőtől. Persze strandolni ilyenkor csak azoknak érdemes, akik jól bírják a hideg tengervizet. Akiket viszont nem feltétlen a fürdőzés érdekel, hanem a történelem, a filmek, vagy a kettő egyvelege, azok Máltánál tökéletesebb európai célpontot nehezen találnak.
Királyvár és kalózok birodalma
Budapest belvárosában sétálva az ember lépten-nyomon filmforgatásokba és híres színészekbe botlik, kiváltképp a nyári időszakban. Csak az utóbbi néhány hónapban forgatott itt többek között Timothée Chalamet, Zendaya, Rami Malek és Russel Crowe, a Keleti pályaudvar pedig volt már a náci Németország köntösében és kairói vasútállomássá is alakítva talpig arab díszletekben.
A magyar fővárost – elvileg – „el lehet adni” Bécsként, Berlinként és Párizsként is, Görögországot vagy ókori Rómát viszont aligha lehet alakítani belőle. Emiatt azok a hollywoodi produkciók, amelyek ilyen helyszíneket keresnek, nem hozzánk jönnek, hanem Máltára cuccolnak. Részben azért, mert hozzánk hasonlóan Málta is különféle adókedvezményekkel csábítja a filmeseket, részben pedig azért, mert bár az elmúlt években óriási építkezések indultak meg, még mindig vannak olyan települések a szigeten, amelyek azt a hatást keltik, hogy a határaikat átlépve több száz vagy akár ezer évet lépünk vissza az időben.
Ha egy filmhez például középkori városra van szükség, felesleges díszletekre költeni, elég - és sok esetben akár még olcsóbb is - az egész stábot és a színeszeket átmenetileg Máltára költöztetni, és például Mdina fallal körülvett városát „kibérelni” a forgatás időtartamára.
Ennek kapuja sokak számára ismerős lehet. Bár a Trónok harcát főként a horvátországi Dubrovnikban forgatták, Mdina városkapuja Királyvár bejárata a sorozat első évadában. De szűk utcái és terei feltűnnek többek között a 2002-es Monte Cristo grófjában, az akkoriban hatalmas bukásnak számító, 1995-ös A kincses sziget kalózaiban, és itt forgatták a körülbelül két éve mozikba került Napóleon egyes jeleneteit is.
Csak ezekben a filmekben Málta egykori fővárosa megjelenik Rómaként, Párizsként és Elba szigeteként is. Mindezt annak köszönhetően, hogy a még most is rendkívül jó állapotú, nagyjából 16. századi középkori és barokk épületei, városfalai, szűk sikátorai és macskaköves utcái hitelesen adják vissza régi korok hangulatát, legyen szó a középkorról, reneszánszról, a 16–19. századról vagy akár kitalált, fantasy világokról. De forgatási szempontokból, főként logisztikailag előnyös benne az is, hogy autómentes és kevés lakója van, ezért is nevezik a helyiek úgy, hogy „silent city”, vagyis csendes város.
