Golovin Vlagyimir nem elégszik meg a negyeddöntővel – idézte a hollandok elleni meccs előtti sajtótájékoztatón elhangzottakat a távirati iroda. A magyar válogatott szövetségi kapitánya azt is mondta, hogy a tizenkét év után világbajnoki negyeddöntőben szerepelő nemzeti csapat tovább szeretne jutni a társházigazda Hollandia ellen. „Az elsőtől a hatvanadik percig nagyon koncentráltan kell játszanunk, kevés technikai hibával, labdaeladással”, s noha tisztában volt azzal, hogy sok minden nem szól csapata mellett, ugyanakkor emlékeztetett arra: a két évvel ezelőtti világbajnoki felkészülés hajrájában kétszer játszottak velük hazai pályán és az egyik mérkőzésen sikerült őket legyőzniük.
Az efféle gondolatok két dolgot jeleznek: a vágy vezérelt álmok és a realitások félre értését, vagy a jelenleg mértékadónak tekinthető nemzetközi erővonalak ismeretének teljes hiányát. A múltban élő kapitánynak azon kívül nem volt sok muníció a tarsolyában, minthogy egy két évvel ezelőtti felkészülési meccsre építsen. De hát az élet gyakran más, mint amit a kapitány gondol, és ezt bizonyította a szerda esti parti.
A tét papíron az elődöntő lett volna, de hát erre tényleg csak papíron, a pályán nem volt sansza a válogatottnak. A hollandok minden téren jobbak, gyorsabbak, agilisabbak, és mentálisan is sokkal erősebbek voltak, és arra sem lehet ezt a döntő fölényt fogni, hogy egyes fórumokat idézve „pokoli hangulat” várta volna a magyarokat. A narancsba öltözött publikum a skandinávok kulturáltsági szintjét idézően illedelmesen tapsolt, ollézott és folyamatosan ünnepelt. Nem volt itt semmilyen pokol, csak jó hangulat és nekik egy lazán lehozott győzelem, egy végig kézben tartott meccs után.
Három győri holland – Kelly Dulfer, Dione Housheer, Bo van Wetering – valamint egy ferencvárosi – Angela Malestein – is szerepelt a hollandoknál, és hát a magyarországi légiósok gólerősen nyitottak. Ennek ellenére 4–3-nál még magyar fórt mutatott az eredményjelző, de aztán tíz percre földbe állt a támadójáték. Ezalatt a hollandok szépen elléptek, ráadásul egymást érték a magyar technikai hibák. Harminc perc múltán ötgólos magyar hátrányban mentek szusszanni a felek (14-9), és már ekkor látszódott: csoda vagy holland összeomlás nélkül innen nincs visszaút. Ráadásul a bajt tetézte, hogy a 39. percben Klujber Katrin nem szándékosan, de visszafutás közben véletlenül elgáncsolta a ziccerben kilépő Van Weteringet, amiért a csapatkapitányt kiállították a bírók. A hollandok pedig tökéletesen kihasználták az előnyt, a 20–13 bőven kitartott a végéig: Hollandia–Magyarország 28-23.
„Lejátszottuk a vb-t, ott vagyunk, ahol, biztos, hogy lehet fejlődni, de a szívünk mindig a helyén volt”
– mondta az M4 Sport élő adásában zaklatottan és összefüggéstelenül nyilatkozó kapitány, ami pontosan leképezte, hogy hol és miért tart itt a női szakág.
A négy közé legutóbb húsz éve, 2005-ben jutott be a válogatott. A szövetség célkitűzése most a legjobb hat közé kerülés volt. A válogatott a hetedik helyen zárta a világbajnokságot. Úgyhogy nyilván minden marad a régiben.
Öt gól előny nem volt elég, a magyar női kézilabda-válogatott kikapott DániátólA japánok elleni döntetlennel vb-negyeddöntőben a magyar női kézilabda-válogatottNői kézilabda-világbajnokság: győzelem és újabb két pont a románok ellen, már csak Japánt kell legyőzni a negyeddöntőbe jutáshoz