Botrány botrány hátán. „Kot, kot, kotkodács”, mondaná a Fideszék tyúkja, (és miért pont az ne volna nekik a hatvanpusztai Orbán- vagy Mészáros-uradalmakban, jól elkapirgálhat a zebrák lába között), „minden napra egy bukás”. Lebukás. Nem elég Juhász Péter, Dobrev Klára, a sok oknyomozó újságíró, pénteken még Magyar Péter is előállt egy hivatalos jelentéssel. Amelyben szakemberek már 2021-ben összegezték a kormány számára, mi folyik sok állami intézményben gyermekvédelem címén. Ha ugyan lehet ezt a szót még pirulás nélkül kimondani.
A felmérésben a gyámok 38 százaléka arról számol be, ismer olyan gondozott gyereket, aki szexuális visszaélés áldozata. A korhatár egyre alacsonyabb. Csak 10 százalék meri azt mondani: az általuk ismert gyerekek semmilyen bántalmazást nem szenvedtek el.
Hazug tehát az eljátszott műfelháborodás: nahát, ki gondolta! Miszlikbe kell aprítani, aki gyerekhez nyúl! Ugyan már. Dőlnek, csak dőlnek ránk a megrázó hírek, felvételek. Fekete napok az ország számára is. Gyűlik torkunkban a fullasztó, keserű íz. Amíg ezt a cikket kopogom, hátam mögött a Klubrádióban egy betelefonáló volt állami gondozott számol be, milyen szexuális abúzus-sorozat érte. Nem, nem javítóintézetben (az is megengedhetetlen volna), hanem gyermekotthonban. Természetesen nem tudom ellenőrizni a szavait, de egyre több olyan hír érkezik, ami szétpukkasztja a hitvány védekezést: a javító intézetben nem ám ártatlan árvák, hanem bűnözők vannak, nehogy már sajnálni tessék őket! Ugyanolyan rohadt, kegyetlen és cinikus áldozathibáztatás, amit a megtámadott Ukrajna iránt jól begyakoroltak. Gulyás és Rétvári jogvégzettek emberek. Pontosan tudják, mi a különbség a javítóintézet és a fiatalkorúak börtöne között. Szándékosan keverik - ki a Kormányinfón, ki a parlamentben - a két terminust.
Igen, az a Gulyás is, aki valaha az „emberarcú Fidesz” megtestesítőjének számított, én is annak tekintettem. Hová lett az emberarc, miniszter úr?
De van más is. E héten lyukadt ki a nagyra fújt külpolitikai lufi a zseniális miniszterelnökről, aki világhatalmak támogatásával szavatolja országunk biztonságát. Ahogy egy terjedő, keserű humorú mém megállapítja: jobb lett volna, ha Trumppal nem a sapkákat íratják alá, hanem valami megállapodást. Először a szankciók alóli felmentésünk időtartama kérdőjeleződött meg, most meg a lényeg: az ígért amerikai „védőernyő”. Amelyről Trump azt nyilatkozza: Orbán ugyan nagyon-nagyon kérte, de ő nem ígért ilyesmit.
A történetnek nincs jó értelmezése. Vagy Trump beszél össze-vissza (régi jó szokása), ma visszavonja, amit tegnap mondott, de akkor hogy lehet egy ilyen alak pillanatnyi hangulatához kötni az ország sorsát? Vagy Orbán blöffölt - aminek a súlyát nehéz túlbecsülni.
Még egy repedő oszlop: az új pápa az Európai Unió és Ukrajna védelmében nyilatkozik, leleplezi a „békepártiságnak” álcázott kapituláció-pártiságot. Nincs többé mód a Vatikán szenteltvízével elfojtani Orbánék árulásának szagát.
És a harmadik: a magyarellenes romániai elnökjelölt támogatása után újabb fény derült a magyar kormány puszipajtásainak szándékaira. Miközben a Fidesz a határon túli magyarság egyetlen és legfőbb gyámolának szerepében tetszeleg, Fico, akinek hatalomra jutását Orbán nemcsak testvéri örömmel üdvözölte, de tevékenyen elő is segítette, a Benes-dekrétumok kritikáját börtönnel sújtaná.
Dőlnek, dőlnek a „nemzeti” külpolitika oszlopai a porba.
És persze folytatódnak a korrupciós botrányok, a közpénz elprédálása, kliensek zsebébe tömése. 4iG, a magántőkealapokba dugott 133 milliárd – a Népszava olvasói már ismerik a legfrissebb történeteket.
A kormány kapkodja a fejét. Ők, akik eddig minden ellenfelüket igyekeztek politikai értelemben lepofozni a pályáról, most nem tudják, honnan jöhet a következő csapás.
Szó se róla, nagy kiszúrás szegénykékkel így ádvent idején, amikor már melegítették a helikopterek motorját egy jó kis kiruccanásra, a hölgyek meg is rendelték az újabb milliós ruhácskát a szilveszteri bulira.
Kivilágos kivirradtig, Móricz óta tudjuk, milyen az igazi úri muri, akkor a legféktelenebb, ha már gyülekeznek a sötét felhők.
A Fidesznek gyorsan természetéhez illő stratégiát kell választani, ha nem akar tovább csúszni a lejtőn. Egyelőre a legromlottabbat választotta: a gyerekekkel, kamaszokkal való szolidaritás szétzúzását. A morális válságot, amelyben van, újabb amoralitással tetézné, hiszen már úgyis mindegy. A DPK-tagoknak már kiadták: azonosítsák kommentjeikben az egyik videón megvert-megrúgott-megalázott srácot egy (természetesen roma) gyilkossal. De a kommunikációs lánc szétesett: a frissen megszerzett Blikk viszont „hatóság elleni erőszak” elkövetőjéről beszél.
A másik lehetőségük, hogy mégiscsak rászánják magukat a vezéráldozatra, ami kormánytagnál alább már nem mehet. Nehéz ügy, és álságos is.
A harmadik, hogy változtatnak a céljaikon, és eleve a Mi Hazánkkal közös kormányzásban gondolkodnak. Hiszen már a „cigány gyilkosozást” is a szélsőjobbtól vették át.
Nekünk, felfordult gyomrúaknak, felgyorsult szívverésűeknek azonban van más lehetőségünk is. Félretéve minden más szempontot, leváltani őket.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.