Kustos Júlia: Advent, 6 betű

A hegycsúcsokon ülni meguntam, mondta egy nap.
Minek teremtettem, ha meg se nézhetem tökéletlen
hasonmásaimat testközelből? Nézni épp nézheted,
mormog Gábriel, fel se pillant keresztrejtvényéből,
még tudnia kell, mit mondott Goethe és a megfejtéshez
három szónak híja.

Foszforfejű tűzadó eszköz?, kérdezné. 5 betű.
De amaz úgyse tudja, ott tart még, hogy kovakő,
és csak ül, már megint a körmét rágja, unatkozik,
dobálja hosszú lábait a trónszék egyik aranyozott
karfájáról másik aranyozott karfájára.

Gyere, mondd el, mi bánt.
Ismerte már istenét: ismerte fordulatát,
szünetét és sóhaját. Tudta jól, melyik
mennyire véletlen vagy kalkulált.
Minden szeszélyét és félelmét a
gyereknek kit festmények mögé, sorok
közé, koszorúk gyertyái elől és a hóesés
szentségébe egyre nehezebb rejteni.

A kamaszodó Úr újra elmondja, magányos.
Újra előveszi párnája alól az emlékkönyvet,
amire munkái túlnyomó részénél büszkébb,
sokkal büszkébb. Készítette E. E. (6. osztály).

Isten nem tudja, hogy csak az lehet övé,
ami a földön előbb porrá ég.
Saját szabályairól elfeledkezik: és kit tűz
nem ért soha, nem tudja elképzelni a tűz
mardosó lángnyelveit.

Gyufa, hát persze, körmöli Gábriel,
és hallja miként sercen E. lánykezében
titokban azon a téli éjjelen, amikor
elárulták legjobb barátnői.

                    *

Gábriel már harcedzetten trenírozza újabb
meg újabb angyalait. Ha kérdez: kérdezz
vissza. Ha fenyeget: tudd be hangulatának.
Ne félj, le nem fog taszítani, a legrosszabb
mi történhet, hogy elfelejt, mondja, és
egy ajtó felé int, résnyire nyitva: szárnyat-
lan angyalok egy asztal körül ücsörögnek.

Bridzs, mondja az egyik.
Hangja éteri, a többi nevet.

Nincs különbség győzelem és veszteség közt,
magyarázza, majd tisztázza a beavatást, a juttatások
rendszerét, elvárásokat és órájára néz.
Még tíz percünk van ébredésig. Ha bármi
kérdésed van, a trónteremben megtalálsz.

                    *

Török nyúl, 6 betű

                    *

És csend.

És a trónterem magasságos. Falai
nem kiáltanak emberért: elképzelni
felhőit, s megfesteni azokat: épp elég.
Ott szendereg trónszékjén a tudatlan
gyerek, az intuitív művész. Tegnap
kártyatrükköt kért, ma Ankara (Angóra!)
térképét. Amiért rettegik és csodálják,
hogy egy nap majd ez a két dolog
minden bizonnyal összeér – miképp
elfelejtett angyalainak küldetést talál

épp mire kiüresedne a kockapóker,
a römi, és a bridzs, mire újra a fogas-
hoz lépnek, végigsimítani a levedlett
szárnyakat. A vágy még nem
fogalmazódik meg, de a hangosban
Péter már így:

Az Úr a trónterem melletti
tárgyalóban vár titeket.
A tollakat igyekezzetek
gyorsan rendbe hozni.

                     *

Úrjövet, 6 betű

                    *

És izzadó tenyérrel várják, miért.
Miért kell hirtelen jönni, vajon mi
a küldetés. Egyikük úgy hallotta,
a másikuk szerint pont hogy nem.
Az ajtóban Péter egyesével enged át, és
bizalmasan, mint pápából lett kidobóemberek
a fülekbe azt súgja: ha kér, ha parancsol, ha fenyeget,
őt semmiképp, egy percre sem viheted át.

                    *

A feladatot felvázolja az Úr, majd
hozzáteszi, semmi kényszer. És ál-
ruháit egymásra felsegítik az angyalok.
Egyik sem érti, de nem is firtatja.
A halandók, és dolgaik – gondolják.

Munkába mennek. Advent(!), hallják
mindenütt. Lesimítják kötényüket két
lisztes kézzel. Mit ér a várakozás
várakozás nélkül.

Mikor senki sem figyel,
fényt lehelnek. És Isten
sóvárogva figyeli őket
odaát.