Néhanapján azt gondolom, hogy Vitályos Eszter (és bármelyik fideszes bárhol és bármikor) tényleg azt hiszi, hogy ő tulajdonképpen nem is hazudik. Sőt! Igazából abban a koordinátarendszerben, amiben él, és mozog a szája, abban hisz, hogy a létezésének minden egyes pillanata „erkölcsi iránytű, tiszta gondolkodás, állhatatos szív.” Kisujjeskü! Így görbüljenek meg! A világon minden tényállás, szemlátomás, faktumcsokor cáfolja ugyan őket (mármint a való világban, ahol a köztársaság maradéka működik), de a NER észlelésének nem áll módjában a valósággal tökölni.
A közmédiából megint érkezett egy határozott szájmozgás (vö.: ordas hazugság), amely a demokratikus választási környezetet vizsgáló nemzetközi szervezetek jelenlétében közölte: a közmédia már bizonyított, garantálja a kiegyensúlyozott, független és hiteles hírközlést. Tényleg ezt mondták, tényleg ezekkel a szavakkal. És akkor a valóságba gyökerezett szemlélődő hétmérföldes bajban van, mert moderálná is magát (meg nem is), de közben mélyről jövő, velőt rázó, elementáris felnyerítés igyekszik a felszínre törni belőle. És ezt nem egyszerű kezelni. Nem egyszerű komolyan venni ezeket a kapitális bohócokat a szerkesztőségi instrukcióval („ebben az intézményben nem az ellenzéket támogatjuk”), meg az ötezer meghívással, amivel az ellenzéket taszigálnák a nyilvánosság elé őszinte jóakarással: mondana már végre néhány rokonszenves szót!
Van nekünk egy valónk, de az övék egy másik. Törvényt írtak hozzá. Mágnesből építettek iránytűt. Átkalibrálták a mérleget. Új patrióta keresztény szeplőtelen gravitációs mezőt dugtak a konnektorba. Ehhez kellene nekik haladéktalanul a Paks 2. De a Paks 12 se lenne elég. Az eső ettől még továbbra is lefelé fog esni, és továbbra sem mos le minden gyalázatot. A hazát feladó nyomorult megfutamodás békepártiságának gyalázatát sem, Mr. Orbán.