Ma 150 éve, 1875. december 19-én született az akkor Magyarországhoz (egészen pontosan az Osztrák–Magyar Monarchiához) tartozó délvidéki, Bács-Bodrog vármegyei Titelen Mileva Marić (a korábbi hivatalos magyar helyesírás szerint Márity Miléva) szerb matematikus, fizikus. Bár a neve nem sokak számára cseng ismerősen, a nő minden valószínűség szerint komoly szerepet játszott abban, hogy Albert Einstein munkássága a legmagasabb szintre jutott, ugyanis ő volt a világhírű, Nobel-díjas fizikus első felesége.
Mileva apja, Milos Marić gazdag földbirtokos, állami tisztségviselő volt, fontos tevékenységet végzett a helybeli szerb ortodox egyházi közösségben. Anyja, Ruzits Mária elismert kereskedőcsaládból származott. A lány az alapfokú iskolában megtanult magyarul is, így a későbbiekben a magyar tudósok írásait fel tudta olvasni Einsteinnek, aki ilyen módon szerzett betekintést például Eötvös Loránd munkájába.
Akkoriban a lányok nem nagyon járhattak középiskolába, édesapja támogatásával azonban Mileva először Szabácson, majd Zágrábban tanult tovább, végül Svájcban fejezte be a középiskolát. Ezt követte a zürichi Műegyetem matematika-fizika szaka, ahol megismerkedett Einsteinnel.
Milevát az osztálytársai zseniálisan okos, de hallgatag, magának való diákként jellemezték, aki szeretett a dolgok mélyére hatolni, kitartó volt, és szorgalmasan dolgozott a céljai eléréséért.
1901-ben a nő várandós lett, de mivel Einstein nem kapott munkát, nem tudtak összeházasodni. 1902-ben megszületett első közös gyermekük, akit Lieserlnek neveztek el. A kislány későbbi sorsáról semmi biztosat nem lehet tudni, vagy árvaházba adták, és ott meghalt vagy nevelőszülőkhöz került. Még ebben az évben Einstein állást kapott a Berni Szabadalmi Hivatalban, és 1903 elején összeházasodtak, de lányukat nem vették magukhoz. 1904-ben megszületett első fiuk, Hans Albert, 1910-ben pedig Eduard, akinél később skizofrénia alakult ki, és onnantól az apja soha nem látogatta meg.
1911-től a házasságuk megromlott, Einsteinnek egyre több volt a munkája, és ezzel párhuzamosan egyre több időt töltött Elsával, a másodunokatestvérével, akit feleségül is vett, miután 1919-ben elváltak Milevával.
A nő egyébként úgy egyezett bele a válásba, hogy ha Einstein valamikor megkapja a Nobel-díjat, annak összegét neki adja.
Einstein és Marić párosa a tudománytörténet egyik kevéssé ismert párkapcsolata, hiszen a legtöbb dokumentum azóta megsemmisült. Elsősorban a fennmaradt 54 levelükből tudunk rá következtetni, ezek zöme szerelmeslevél, de hellyel-közzel szakmai – elsősorban termodinamikai – kérdéseket is megvitatnak bennük.
Tény, hogy a fennmaradt levelek némelyikében Einstein a „mi elméletünk” és a „mi munkánk” kifejezéseket használta. Az ő karrierje 1905-ben vett hatalmas lendületet, abban az évben öt cikket publikált. Az egyik a fényelektromos jelenség törvényszerűségeiről szól – 1921-ben ezért kapta meg a Nobel-díjat. Két írást közölt a Brown-mozgásról, vagyis a gázok és folyadékok részecskéinek szüntelenül zajló, véletlenszerű mozgásáról, és 1905-ben publikálta a speciális relativitáselmélettel kapcsolatos munkáját is. Ebben a cikkben szerepelt a híres E=mc² képlet. Egyik életrajzírója, Peter Michelmore, azt állítja, hogy miután öt hétig dolgozott a speciális relativitáselmélet alapjait tartalmazó cikk elkészítésén, Einstein két hétig nem kelt fel az ágyból, Mileva pedig ezalatt újra és újra ellenőrizte, átírta a cikket, majd postára adta. A nő édesapja szerint lánya az 1905-ös újvidéki látogatása során bizalmasan beszélt neki arról, hogy elutazásuk előtt közösen befejeztek egy fontos tudományos munkát, amely a férjét világszerte ismertté teszi majd. Egy értelmiségi összejövetelen maga Einstein is kijelentette, hogy szüksége van a feleségére, mert ő oldja meg a matematikai problémákat.
Mileva Marić 1948. augusztus 4-én hunyt el Zürichben, miután szélütést kapott. A városban emléktábla őrzi a nevét egykori lakóházán, mellszobrot állítottak neki Szávaszentdemeteren és Újvidéken, szülővárosában pedig középiskolát neveztek el róla.
Ketten egy kőként
Egy anekdota szerint Einstein első tudományos cikkén eredetileg ketten szerepeltek szerzőként, de a férfi az utolsó pillanatban kihúzta felesége nevét. Amikor a lap szerkesztője csodálkozva megkérdezte, miért tette ezt, Einstein állítólag úgy válaszolt: „Wir sind ein Stein”.
