Először tisztázó megbeszélésekre van szükség annak érdekében, hogy pontosan kiderüljön, miről szól az új törvény. Magyarország kapcsolatban van a felvidéki magyar közösséggel is, és a tisztázás után dől el, szükség van-e további lépésekre. Így reagált hosszas hallgatás után Orbán Viktor arra, hogy a szlovák kormánytöbbség pénteken bűncselekménnyé minősítette a magyar (és német) kisebbség kollektív bűnösségét rögzítő Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését.
A „nemzeti” kormány mégis kussolt, majd amikor végre megszólaltak újfent, csak azt bizonyították, hogy politikájuk inkább nemzeti színház vagy cirkusz, mintsem nemzeti politika.
Mi a tisztázandó ezen az egyértelmű helyzeten? Mi nem érthető azon, hogy a nemzet miniszterelnökének barátja, szövetségese és harcostársa megerősített, sőt szigorított egy nyolcvan éve is ordítóan igazságtalan, jogfosztó, magyarellenes törvényt?
A hatályos szlovákiai magyarellenes törvények mindegyikét, a Beneš-dekrétumok kivételével, valamelyik Fico-kormánynak köszönhetjük: nyelvtörvényt, állampolgársági törvényt, mint ahogy az utóbbi idők fenyegető kezdeményezéseit a nyelvtörvény további szigorítására vagy a magyar iskolák bezárását, a kétnyelvű irányítótáblák betiltását, de azt is, hogy a Beneš-dekrétumok alapján sajátítanak ki és játszanak át a szlovák kormányközeli földmaffiához egyre gyakrabban magyar földtulajdonokat.
A külügyminiszter azt üzeni, hogy „a felvidéki magyarság” ezután is számíthat a magyar kormány támogatására minden tekintetben, zajlik a helyzet elemzése, a szlovák kormánnyal pedig folyamatosak az egyeztetések. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár ugyanezt posztolgatja, s mindketten állítják, hogy a szlovákiai Magyar Szövetséggel egyeztetik lépéseiket. Ami nettó hazugság, hiszen a szövetség a szlovák ellenzékkel együtt tüntet, a törvény visszavonását követelve. Ők tudják, hogy a bőrükre megy ki a játék, miközben a nemzet miniszterelnöke arról érdeklődik Ficónál, hogy csak viccből hozták ezt a törvényt, vagy netán alkalmazni is akarják.