Karácsonykor, a szeretet ünnepén számvetést készítünk, s kíváncsian kémleljük, mi vár minket a fa alatt. Nem csak tárgyi ajándékokra gondolunk, hanem értékekre, lelki táplálékra. Elsőre azonban nem az tűnik fel számunkra, mi kandikál ki a tűlevelek sűrűjéből, hanem az, mi hiányzik onnan. Továbbra sincs ukrajnai béke, pedig Donald Trump magabiztosan ígérte: egyetlen nap alatt véget vet a háborúnak. Volodimir Zelenszkijt korábban félkegyelműnek is nevezte, amiért nem tudott megállapodni Putyinnal. Lassan egy év telt el az amerikai elnök beiktatása óta, de a béke elmaradása miatt saját magát sosem okolta. Inkább hálát várt az ukrán elnöktől, hogy olyan békét kínált neki, amellyel térdre kényszerítené az ukrán népet.
Hiányzik a fa alól az uniós helyreállítási alap több milliárd eurója is. Pedig ez valódi segítséget jelentene a magyar családoknak: nem újabb hitelekből, nem a jövő rovására enyhítenék a terheinket. Mivel azonban a kormány nem hajlandó elfogadni a jogállamisági feltételeket, úgy gondolja: fizesse meg a számlát a jövő generációja.
Hiányból van bőven. Akkor mivel leptek meg a külföldi és honi vezetőink? Mérhetetlen gőggel; az önhittség világjárvánnyá válik.
A politikusok egymástól tanulják el, hogy a tévedés beismerése gyengeség, a felelősség vállalása luxus, a bírálat pedig ellenséges támadás. Ha valaki számonkér, figyelmeztet, emlékeztet a kötelességekre, a válasz a durvaság, a megalázás.
Szenteste felcsendül bennünk a karácsonyi dal: Mennyből az angyal, lejött hozzátok. Felrévednek a régi emlékeink és elkezdünk bizakodni abban: még ha mostani karácsonyunk szegényes is, de jövőre talán másként lesz. 2026-ban remélhetőleg már olyan értékeket találhatunk a fa alatt, amelyek újra értelmet adnak a várakozásnak: a békét, a felelősséget, a mértéktartást, az őszinteséget, a szerénységet. Olyan kincseket, amelyek visszaadják a hitünket, hogy a világ igenis képes a jó irányba fordulni.