politika;választás;vers;

Tatár Sándor: Lejárt...

                                                                               Kánaán? Majd, majd… Legelőbb                                                                                    kapjunk már egy kis levegőt!

Hirtelenebb’ tűnjetek el,
mint ahogy erdőben a vadnyom.
Rátok már nincs „Mene tekel…”,
s nincs itt a földön pardon.

Hisz „kábé” mindent tönkretettetek:
pár száz vadászó, de ájtatos elvtárs,
harács-vagyon nő, mint a pöffeteg
– úgy mustrál Európa, mint a leprást.

Kisemmizés és gyűlölet-
szítás – ebben bajnokok vagytok.
Csak szül-szül a hitványság bűnöket,
de uralmatok eddig tartott.

Álkereszténység, műmagyarság
alamizsnátok a jövő helyett.
Ha irigy erők szorongatnák,
ki kérne ilyen őrhelyet?

Közvélemény-lakájotok
mit böffen, ócska maszlag.
Képzel szemünkre hályogot
(Mért néz együgyű fasznak?!)

Tűnt ifjúságunk száraz ág –
nektek jövőnk is annyit ér:
mostohakézben árvaság.
Elég volt, „pajtik”. Majd az Úr ítél.