A davosi Világgazdasági Fórumon tartott beszéde a világon mindenütt ismertté tette Mark Carney kanadai miniszterelnököt – akinek 2025-ös miniszterelnökségét megelőző karrierje is megérdemelte (volna) a figyelmet.
Az 1965-ben született Carney a Harvard Egyetemen szerezte alapfokú közgazdasági diplomáját, Oxfordban fejezte be egyetemi tanulmányait és ott is doktorált. Egy nagy amerikai befektetési banknál töltött nyolc év után, 38 évesen a kanadai központi bank alelnöke lett, majd 2008 és 2013 között annak elnöki tisztét töltötte be. Közvetlenül ezután az 1694-ben alapított Bank of England, az angol központi bank első nem brit kormányzója (első embere) lett – a nemzetközi gazdasági és pénzügyi körök ekkor jegyezték meg Carney nevét. 2020 végéig tartó kormányzósága alatt zajlott le a Brexit, s a covid-válság első időszakán is ő vezette át a világ talán legtekintélyesebb és egyik legnagyobb hagyományú jegybankját.
Ezt követően, magáncégeknél töltött 4 év után a Kanadai Liberális Párt gazdasági bizottságának tagja lett, és 2025 márciusában – mindenki lenagyobb meglepetésére - a párt elnökének választották. Kinevezték miniszerelnöknek, ezután általános választást kezdeményezett, amelyen az addig kisebbségből kormányzó liberálisok meglepően fölényes győzelmet arattak.
Carney „sokat köszönhet Donald Trumpnak” – ha ugyanis az amerikai elnök nem deklarálja, hogy Kanadának az USA 51. államává kellene válnia, és nem nevezi gúnyosan „kormányzónak” a kanadai miniszterelnököt, a liberálisok aligha arathattak volna földcsuszamlásszerű győzelmet. A Carney vezette kanadai kormány nem hajolt meg Trump előtt, az amerikai elnök vámjaira megtorló vámokkal válaszolt, és határozottan kiállt nem csak Kanada önállósága, de a szabályalapú nemzetközi rend mellett is. Ezzel Carney a nemzetközi pénzügyi körökön messze túlterjedő presztízsre tett szert világszerte.
Carney számára az első perctől világos volt, hogy a szabályalapú szabadkereskedelmi rendet a továbbiakban csak az USA nélkül lehet fenntartani, ezért összefogásra és együttműködésre van szükség mindazon országok között, amelyek érdekeltek ennek a szabadkereskedelmi rendszernek a fenntartásában.
Nagy nemzetközi visszhangot keltett, amikor 2025 novemberében Brüsszelben felvetette a CPTPP (Átfogó és Progresszív Transz-csendes-óceáni Partnerségi Megállapodás) és az Európai Unió közötti fokozottabb integráció és együttműködés szükségességét, mondván, hogy ”a világ két legnagyobb, együttesen több mint 1 milliárd fogyasztót képviselő kereskedelmi tömörülésének összekapcsolása megerősítené az ellátási láncokat, bővítené a kereskedelmet, és katalizálná a beruházásokat az Indo-Csendes-óceán térségében és Európában egyaránt.”
Egy ilyen együttműködési, végső soron szabadkereskedelmi megállapodás létrehozása persze nem lenne könnyű, és nyilván sokéves tárgyalássorozatot igényelne. Kanada ugyanakkor kulcsszerepet játszhatna a folyamatban – hiszen részese a CPTPP-nek és 2017 óta átfogó szabadkereskedelmi megállapodással rendelkezik az Európai Unióval (EU-Kanada Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény, azaz CETA), amelynek keretében kölcsönösen eltörölték a korábbi vámok 99 százalékát. (Az USA és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások viszont 2016-ban eredménytelenül zárultak.)
A hatalmas területű, de kevesebb mint 40 milliós lakosságú Kanada rendkívül fejlett és kiegyensúlyozott gazdasággal rendelkezik. Az egy főre jutó GDP meghaladja az 55 ezer dollárt, s a 2300 milliárd dollár nagyságú összes GDP-jével a világ tizedik legnagyobb gazdasága. A világ tizedik legnagyobb exportőre és a tizenegyedik importőr – az árukereskedelemben kis exporttöbblettel, a szolgáltatáskereskedelemben kis hiánnyal. Az évi mintegy 740 millió dolláros export áruszerkezete a nyersanyagoktól a mezőgazdasági nyerstermékeken át a csúcstechnológiát képviselő feldolgozóipari termékekig terjed.
Az ország rendkívül aktív a nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködés terén, 15 megállapodás révén 51 országgal rendelkezik szabadkereskedelmi szerződéssel. Mindezek alapján Kanada alkalmas lehet arra, hogy egy új típusú, átfogó és szabályalapú kereskedelmi rend kialakítását célzó tárgyalássorozat kezdeményezőjévé és irányítójává váljon.
A kanadai gazdaság legnagyobb sebezhetősége az USA gazdaságának való rendkívül erős kitettsége: a kanadai feldolgozóipari export háromnegyede az USA-ba irányul (ami a kanadai GDP negyedét jelenti). Kanadának az USA-val szembeni kismértékű külkereskedelmi többletét a kőolaj és egyéb energiahordozók exportja eredményezi. A Kanada és az Egyesült Államok közötti kereskedelem nagy része a határokon átnyúló ellátási láncokon belül bonyolódik le. Ezek az ellátási láncok különösen jelentősek a járműgyártásban és az energiaiparban.
A 2026 januárjában a davosi Világgazdasági Forumon tartott és általános nemzetközi figyelmet keltő beszédében Mark Carney nagyon határozott álláspontot fogalmazott meg a világkereskedelem, a világgazdasági rend lehetséges perspektívájáról – egyben tovább is lépett korábbi globális kereskedelmi javaslatain. Abból indult ki, hogy a nyolcvan éven át fennált szabályalapú világkereskedelmi (világgazdasági) rend végleg megszűnt, és a világnak alkalmazkodnia kell az új helyzethez. („A nosztalgia nem stratégia.”) Az új helyzet ismerős a történelemből: „Az erősek megteszik, amit megtehetnek, a gyengék pedig elszenvedik, amit el kell szenvedniük.” Ezzel a logikával szembesülve a gyengébbek arra kényszerülnek, hogy alkalmazkodjanak és együttműködjenek - abban reménykednek, hogy a szabályok kölcsönös betartása biztonságot nyújt számukra. Nincs más megoldás, „hiszen egy szakadás, és már nem egy átmenet közepette vagyunk”.
A közepes gazdaságok azonban nem tehetetlenek, főként, ha egyesítik erőiket. Ha a nagyhatalmak még a szabályok és értékek képviseletének látszatát is feladják a hatalmuk és érdekeik akadálytalan érvényesítése érdekében, a gyengébbek szövetségeinek diverzifikálni kell kapcsolataikat, hogy fedezzék a bizonytalanságot. Bővíteni kell lehetőségeiket szuverenitásuk újjáépítése érdekében – ami korábban szabályokon alapult, most egyre inkább a nyomásnak való ellenállás képességében fog gyökerezni. Ez nem más, mint klasszikus kockázatkezelés, aminek ára van; de a stratégiai autonómia, a szuverenitás költségei megoszthatók az együttműködő országok között.
Mark Carney javaslata a középhatalmak összefogására a szabályalapú szabadkereskedelmi rend fenntartása érdekében csak az első pillanatban tűnik meglepőnek.
A mai középhatalmak - szemben a bipoláris világ el nem kötelezett mozgalmának egykor tagjaival - nem a gyenge vagy függő államok. A tökéletlenül, de értelmesen szervezett Európa, India, Kanada, Japán, Ausztrália, Dél-Korea és mások együttesen a vagyon, a technológia, a piacméret és egyes esetekben a nukleáris elrettentés olyan koncentrációját képviselik, amelynek egyszerűen nem volt párja a hidegháború el nem kötelezett világában. Nem marginális szereplők, akik abban reménykednek, hogy békén hagyják őket - a kereskedelem, a pénzügyek, a szabványok és az innováció globális központjai közé tartoznak.
Napjainkban megváltoztak a hatalmi viszonyok. A katonai erő továbbra is kiemelten fontos, de a kényszerítés ma már az ellátási láncokon, a tőkepiacokon, a fizetési rendszereken, a technológiai szabványokon, az adatokon és az energián keresztül valósul meg. Ezeken a területeken pedig fontos globális szerepet játszhatnak a rátermett középhatalmak. Egy olyan együttműködés, amely összehangolja az exportellenőrzést, összesíti a stratégiai tartalékokat, koordinálja a befektetések ellenőrzését és közös szabályozási kereteket határoz meg, valós előnyöket nyújthat az abban résztvevőknek. Egy tartós világgazdasági rend kialakítása és fenntartása ma olyan tehermegosztást és intézményesített együttműködést követel meg, amilyenre az amerikai hegemónia idején nem volt szükség.
Az elmúlt nyolc évtized szabályalapú világgazdasági rendje a múlté. Egy új – a régitől nyilvánvalóan eltérő – szabályalapú rendhez, átfogó szabadkereskedelmi rendszerhez alighanem a Mark Carney által javasolt irányba lehet és kell elindulni.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.