A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben (Nyírő OPAI) kialakult válság hűen visszatükrözi, milyen zavarok lépnek fel egy olyan ország működésében, amelyet immáron másfél évtizede egy autokratikus rezsim a teljhatalom birtokában irányít.
A szóban forgó intézményben dolgozó orvosok tudniillik ugyanazzal a gyakorlattal szembesültek, amely az Orbán-érában megszokottá vált: a vezetői kinevezésekkor rendre háttérbe szorulnak a szakmai szempontok, az alkalmasság fő kritériumává a hatalomhoz való lojalitás vált. Az viszont már az Orbán-kabinet közismert szakpolitikai dilettantizmusáról fest hű képet, hogy hazánk legfőbb pszichiátriai intézetének élére egy üzemorvosi gyakorlattal rendelkező személyt neveztek ki.
Amit ezen kívül még tudni lehetett Ézsi Robinról, az sem volt túlságosan biztató. A Nyírő OPAI főigazgatói székébe ültetett személy korábban egy olyan akadémiát vezetett, ami többek között asztrológiával, mágiával foglalkozott – azokkal az áltudományokkal, amelyek módszereinek esetleges bevonása az elmegyógyászatba nem csupán szakmaiatlan, de a páciensekre nézve egyenesen életveszélyes lenne. Az Ézsi Robin távozását szokatlanul határozottan, szoros egységben követelő szakemberek a sajtóban „mágusként” is emlegetett főigazgató előélete kapcsán bizonyára joggal asszociáltak a szcientológiai mozgalomra, amely világszerte nagy hangon, de tudománytalan megközelítés alapján kritizálja a pszichiátriai gyakorlatot.
Itt jegyezném meg, hogy egy tekintélyelvű rendszerben egy hatalomhoz feltétlenül lojális személy kinevezése valamely pszichiátriai intézmény élére akár még súlyos visszaélésekre is alkalmat adhat. Emlékezhetünk rá, hogy az egykori Szovjetunióban számos épelméjű, ám a pártapparátus számára roppant kellemetlen ellenzéki közszereplőt juttattak indokolatlanul elmeosztályra: ezt a gyakorlatot nevezi a szakirodalom „politikai pszichiátriának”. Ismerve Orbán Viktor gátlástalanságát, még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy hatalmon maradása esetén a jövőben maga is élne ezzel az eszközzel.
Lehetséges persze, hogy a Nyírő OPAI válságának esetében szó sem volt dilettantizmusról és lojalitásról. Nyugodtan kereshetünk szándékosságot a háttérben. Az oktatás bűnös kormányzati elhanyagolásának okaként gyakran az alattvalók nevelésére irányuló orbáni törekvést jelöljük meg. Ennek megfelelően
az Orbán-rezsim a magyarországi pszichiátriai ellátást is azért juttathatja ebek harmincadjára, mert egy mentálisan beteg társadalom lényegesen fogékonyabb az uszításra és a félelemkeltésre, hiszékenyebben viszonyul a Fidesz boszorkánykonyhájában kifőzött hazugságokhoz.
Bármi volt is az oka a Nyírő-válságnak, a gyorsan világossá vált, hogy az Ézsi Robin kinevezését követő tömeges felmondások nyomán kialakuló szakemberhiányt a betegek fogják megszenvedni. Ezt a vak is látta, így a hatalomnak lépnie kellett, hogy ne kínáljon kampánytémát az ellenzéknek. De mi azért csak tegyük fel a kérdést: olyan országban akarunk-e továbbra is élni, ahol nem bízhatunk meg az adóforintjainkból fenntartott egészségügyi ellátórendszerben?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
