Európai Unió;Ukrajna;Orbán Viktor;zsarolás;Barátság kőolajvezeték;

Ledöntött falak

Miközben Oroszország tovább támadja Ukrajnát, s a háború már nemcsak városokat, hanem energiaellátási útvonalakat, ivóvízbázisokat és teljes régiók biztonságát sodorja veszélybe, Orbán Viktor ismét megtalálta a módját annak, hogy ne Moszkvát, hanem Európát és Ukrajnát ültesse a vádlottak padjára.

Az Európai Unió tagállamainak túlnyomó többsége mielőbb elfogadná a 20. szankciós csomagot, és arra törekednek, hogy az Ukrajnának szánt, 2026–2027-re szóló, 90 milliárd eurós támogatási kölcsön első részleteit már április elején folyósítani lehessen. Ketten azonban nem hajlandóak az európai úton haladni: Magyarország és Szlovákia. Orbán pedig már nyíltan ahhoz köti a hozzájárulását, hogy újra induljon meg az olajszállítás a Barátság kőolajvezetéken.

Ez önmagában is cinikus zsarolás. De annál is több: veszélyes politikai játszma. A magyar miniszterelnök ugyanis nem egyszerűen azt üzeni, számára mennyire fontos az energiaellátás, hanem azt, hogy kész egész Európa közös fellépését, sőt Ukrajna állami működőképességét is túszul ejteni, csak hogy belpolitikai hasznot húzhasson az ukránellenes uszításból. Petteri Orpo finn kormányfő az uniós csúcson egyenesen úgy fogalmazott: Orbán elárulta európai partnereit, és Ukrajnát fegyverként használja a kampányában. Ennél pontosabban aligha lehetne leírni, mi történik. Más uniós vezetők sem fukarkodtak a szokatlanul kemény bírálatokkal, legalább húsz állam- és kormányfő ítélte el a kormány hozzáállását, de ami még sokatmondóbb: az EU vezető tagállamai szinte egyöntetűen keltek ki a kormányfő ellen. Azt ugyanis végképp nem tudják eltűrni, hogy szavát szegte a miniszterelnök. Míg ugyanis a tavalyi EU-csúcson még nem akadályozta Ukrajna támogatását, most az ehhez szükséges utolsó formális döntést nem hajlandó jóváhagyni.

Az uniós vezetők számára elfogadhatatlan az is: a kormány még azt az európai gesztust is elutasította, amely éppen az olajvezeték helyreállítását segítené. Az EU szakértői csoportot küldött Ukrajnába, műszaki és pénzügyi segítséget ajánlott fel, az ukrán Naftohaz pedig ezt üdvözölte is. Vagyis amikor Európa kiutat keres, Orbán még akkor sem a megoldásban érdekelt, hanem a konfliktus fenntartásában. Mert valójában neki nem is az a fontos, hogy ismét olaj folyjon a vezetéken, hanem az, hogy az áprilisi választásig tovább harsoghassa: „Ukrajna veszélyezteti Magyarországot”.

Ez a politika már régen nem a magyar érdekek védelméről szól. Ellenkezőleg: a miniszterelnök már az ország energiaellátását is hajlandó kockára tenni azért, hogy a kormányzati gyűlöletkampány újabb muníciót kapjon. Ebben a helyzetben minden felelős vezető a feszültség csökkentésére, az alternatív útvonalak biztosítására, a technikai helyreállítás gyorsítására törekedne. Orbán Viktor azonban nem csillapítani akarja a válságot, hanem politikai tőkét kovácsolni belőle. Már nem csak a falig megy el, mivel nála fal sem létezik többé. Minden vörös vonalat gondolkodás nélkül átlép, ha az hatalmi érdekeit szolgálja. A kormányfő tudatosan rombolja a bizalmat, amelyre az uniós együttműködés épül. Európa vezetői azonban most már egyetértenek abban: nincs több dobása.