A lépcsőkön felgyalogoló, majd a kapun belépő hithű muzulmánok első útja Gül Baba türbéjéhez vezet, ahol megemlékezhetnek a hajdan Budán élő, Nagy Szulejmán köréhez tartozó költőről, a rózsák szerelmeséről. (Magyarul a gül rózsát jelent). Neve maradandó emléket hagyott a magyar kultúrkörben: Huszka Jenő operettet írt róla. Halála után Gül Babát a törökül a Barutháne Mahalleszi melletti dombon temették el, sírja fölé 1543–1548 között Jahjapasazáde Mehmed budai beglerbég idején zárt mauzóleum (türbe) került. Aki bővebb információkra kíváncsi Gül Babáról, annak Ágoston Gábor-Sudár Balázs könyvét, a Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek címűt ajánljuk olvasmányként.
Mielőtt belevetnénk magunkat a múzeumtérbe, érdemes egy kicsit elidőznünk a kávézóban, ahol a szokásos italok mellett török kávét és teát kóstolhatunk. A legendás török kávé elkészítési módja nem olyan régen, körülbelül ötszáz évvel ezelőtt született meg. Isztambul első kávéháza 1554-ben tárta ki kapuit a kávé és a társasági élet iránt fogékony közönség előtt, s lett hamar az egyik leglátogatottabb, legközkedveltebb vendéglátóipari egység. Nem véletlen, hogy 2013-ban az UNESCO a török kávékultúrát a Szellemi Kulturális Világörökség részéve nyilvánította.
