Alig tíz napja, hogy Budapesten megtartották a CPAC Hungary idei rendezvényét. Itt volt 51 országból 667 külföldi vendég, köztük Javier Milei argentin elnök, Irakli Kobakhidze grúz külügyminiszter, a holland Szabadság Pártot vezető Geert Wilders, az Osztrák Szabadságpárttól Herbert Kickl és a német AfD társelnöke, Alice Weidel. De ki tudott róla, kit érdekelt és egyáltalán, emlékszik rá valaki? Pedig így vagy úgy, de mi fizettük a cehhet, jóllehet utólag úgy tűnik, az egésznek nem volt semmi értelme. Nem hogy az ország nem profitált belőle, de még csak a Fidesz és Orbán Viktor sem. A választási eredményre nem lesz semminemű kimutatható hatása, a hírfolyamból szélsebesen kiszorították a hazai botrányok. Trump küldött egy rövid videóüzenetet, amelyben támogatásáról biztosította Orbánt, de ez se érdekelt különösebben senkit – mint tudjuk, a magyarok már csak ilyen nyakas kuruc népek, nem szeretik, ha külföldről beleszólnak a dolgukba. (Vagyis ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más.)
A jövő héten jön az amerikai alelnök, JD Vance, akinek látogatásáról az a legfontosabb tudnivaló, hogy Donald Trump nem jön, pedig Orbánék nyíltan kérlelték. Pláne nem lett a választás előtt budapesti Trump-Putyin békecsúcs – ellenben a „békepárti” amerikai elnök belekezdett az Irán elleni háborúba, aminek negatív következményei gyorsan felülmúlták az oroszok ukrajnai háborújából származó nehézségeinket.
Vance-ről elég annyi, hogy az amerikai izolacionizmus lelkes szószólója, nyilván örül, hogy megint a megvetett Európában kell égetnie magát. Amúgy, ha ez egyáltalán lehetséges, odahaza (és a világban) még Trumpnál is népszerűtlenebb. Maga az elnök se tudja eldönteni, hogy nem inkább Marco Rubio külügyminiszter 2028-as elnökjelöltségét kellene-e támogatnia, mert az alelnökből nem sokan néznek ki egy győztes kampányt.
A választásoknak a külföldi szélsőjobb felvonultatásával való befolyásolására irányuló egész orbáni terv elég nagy kudarc, de ettől még létezett és a kormánypárt minden tőle telhetőt megtett a sikeréért. Az, hogy csak ennyi tellett tőle, nem mentesíti a felelősség alól. Már csak azért sem, mert közben hazug módon arra hivatkozik, hogy ki mindenki akar Orbán ellenzéke oldalán beavatkozni a magyar választásokba Ursula von der Leyen EU bizottsági elnöktől Fiedrich Merz német kancelláron és Donald Tusk lengyel kormányfőn át egészen Volodimir Zelenszkijig, aki aligha érti, miért vele plakátolták tele Magyarországot, amikor nem is indul, azt meg pláne nem, hogy miért ne nevethetne a végén. A miniszterelnöknek az önkontroll elvesztéséről árulkodó győri beszéde előtt is nyilvánvaló volt, hogy a kampányban egyetlen fegyvere maradt, Ukrajna minél gyakoribb emlegetése. A beszéd óta pedig az látszik, hogy az ország nagy részére ez sem hat.
Amerikai kampányszakértők szerint az esetleg trendfordító „meglepetéseknek” legalább két héttel a választás napja előtt kell érkezniük, különben nem tudják kifejteni a hatásukat. Orbánnak már nincs annyi ideje.