Miközben a magyar állampárt a legádázabb titkosszolgálati eszközökkel ront rá a saját népére (nem csupán két ellenzéki informatikusra és egy leszerelt rendőrszázadosra, hanem durván hárommillió rendszerváltást akaró állampolgárra), azonközben Sulyok Tamás szilárd semmittevéssel őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, és (mert munkabírása legendás) egyúttal kifejezi a nemzet kétségét is (az egység kifejezésének vádjával nem szívesen sértegetnénk.) Mi persze színes fantáziával rendelkezünk, ha a patrióta romlás világát kell elképzelnünk, így nem esik nehezünkre feltételezni, hogy az államfői hivatalt szégyenítő szerencsétlenség még akár őrlődik is őrködés közben.
Már hogyne tenné! Ha a nemzeti egység nem humbug, akkor mindenkinek igaza van, tehát kétoldali hazaárulás kísérlete van folyamatban éppen.
Ha ugyanis Orbán Viktornak van igaza, akkor Volodimir Zelenszkij a Tisza Párt élén nyugati terjeszkedéssel akarja kárpótolni a keleti területi veszteségeit, és Magyar Péter titokban ukránul álmodik ezer forintos benzint. Eközben a 2009-ben maradandó szuverenitássérülést szerzett Fidesz programját a Kreml összes termeiben írják. És ül, csak ül Sulyok az autokráciákban állandó elnökszakmai hidegvérrel, és ebből az alkalmatlansággal vegyes bénultságból se az állami erőszak-monopóliumot zárójelbe tevő csuklyás erőemberek (Lázár szerint a békéjükre vigyázó fiatalemberek), se az Alkotmányvédelmi Hivatal lebukása sem billenti ki. Ellenben jobb ötlete támad, és a Sándor-palotában megnézi ismét a tavalyi közszerepléseiről készült videósorozatot, tovább növelve a leggyengébb nézettségű darab 27-es nézőszámát (444 találat). És elégedetten csettint: ezért megérte kifizetni 50 milliót egy évre még a hülyének is! Vagyis azoknak, akiket annak néz a nagy elnöki őrködben. Nekünk.
