Folyamatosan újabb és újabb mutyik, csalások, sikkasztások és elherdálások derülnek ki, eszméletlen pénzösszegekkel dobálózva, nem tudjuk elképzelni, hogy ezek mégis mekkora összegek, csak tudjuk, hogy nagyon sok mindent lehetett volna velük csinálni, mielőtt elvesztették volna közpénz jellegüket. Nyomnak a számok minket, az ellenzéket a fölösleges és felháborító költekezésért, a kormányhíveket pedig azért, mert ők is kuporgatnak, és még hisznek abban, hogy a vezér jó helyre teszi az adóforintokat. De vajon meddig?
Ezeknek a számoknak próbálok utánajárni, természetesen nem hasraütésszerűen. A célom az, hogy személyekre, lakosságra lebontva osszam meg a kutakodásom eredményeit. Lássuk, mi mennyibe került nekünk, lássuk, hogy mennyi pénz lett elégetve abból amit beleadtunk a közösbe, reménykedve abban, hogy egy szebb és jobb jövőt tudunk építeni ha feltárulkoznak előttünk a valóság számai.
Természetesen sajnos nem tudok utánajárni minden egyes forintnak és nem tudok leleplezni minden egyes botrányt, hiszen percről percre derülnek ki rettenetesen felháborító dolgok és folyamatosan esnek ki a szekrényből a csontvázak.
Nézzük a Magyar Nemzeti Bankot. Még a nevében is benne van, hogy „magyar” és „nemzeti”, tehát az lenne az elsődleges feladata, hogy megvédje nemzetünk és polgárai pénzét.
Az MNB körüli pénzügyi viták és vizsgálatok több különböző tételre fókuszálnak, amelyek összege a források szerint jelentősen eltér attól függően, hogy az alapítványi vagyont vagy a székházfelújítást nézzük. A legfrissebb jelentések szerint a korábbi jegybanki alapítványok (Pallas Athéné Alapítványok) teljes, mintegy 266-270 milliárd forintos alapítói vagyonukat elveszítették az elmúlt években. Egyes politikai és szakértői becslések ennél is nagyobb, 400-600 milliárd forint közötti összeget említenek, amely a jegybanki különvagyonból különféle befektetéseken és ingatlanügyleteken keresztül „tűnt el” vagy vesztette el közpénz jellegét.
Ehhez hozzájön a napokban kirobbant botrány, a felfoghatatlan luxusfelújítás, ami az eredetileg tervezett 55 milliárd forint helyett végül 105 milliárd forintba került. Mindezt tetézi az úgynevezett jegybanki veszteség, ami elérte a 778 milliárd forintot, ez a 2024-es év egyedi vesztesége. A legnagyobb tételt a „nettó kamateredmény” jelentette (kb. 701 milliárd forint mínusz ).
A jegybank magas kamatot fizetett a kereskedelmi bankoknak a náluk elhelyezett betétek után, miközben az ő eszközein (pl. régi, alacsony kamatozású hiteleken) jóval kevesebb bevétele keletkezett. Tehát van egy bankunk, amely valahogy folyamatos veszteséget generál, ami azért valljuk be, egy banknál, főleg egy nemzeti banknál igen meglepő, pláne, hogy ez a 2024-es év még javulásnak is számít 2023-hoz képest, ami a gazdasági mélypont volt.
A Fidesz-kormányzás alatt (2010-től napjainkig) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) gazdálkodása két élesen elkülönülő szakaszra osztható: egy hosszú, nyereséges időszakra (2013–2020) és az azt követő, hatalmas veszteségeket hozó évekre (2021–2025). Ha az összes évet (2010–2024) egyetlen egyenlegbe vonjuk össze, akkor a mérleg nyelve jelenleg erősen a veszteség felé billen.
Bár a 2013 és 2020 közötti „aranykorban" a jegybank összesen több százmilliárd forint nyereséget termelt, a 2022 utáni brutális inflációs és kamatkörnyezet ezt teljesen felemésztette, és mélyen a mínuszba lökte a kasszát. A számítás alapja az éves jelentésekből összevont eredmény (kerekítve):
• 2010–2020 közötti összesített nyereség: kb. +650 és +700 milliárd HUF között.
• 2021–2024 közötti összesített veszteség: kb. -3.005 milliárd HUF.
A tényleges összesített mérleg: kb. -2.300 és -2.350 milliárd forint közötti halmozott veszteség.
Azt mindenképpen fontos tudnunk, hogy itt nem minden összeg vesztette el közpénz jellegét, sajnos a kamatveszteség nagyon jelentős, amivel próbálták megfékezni az inflációt és benntartani a befektetők pénzét. A helyzet az, hogy bár a székház-felújítás és az alapítványok körüli költések szimbolikusan nagyon fontosak és hatalmas összegekről van szó, a jegybanki veszteség nagy részét nem „elköltötték", hanem a magas kamatok miatt „kifizették” a bankoknak. Az MNB-nek 2023-ban és 2024-ben hatalmas összegeket (több mint 1000 milliárd forintot) kellett kifizetnie a kereskedelmi bankoknak kamatként, hogy azok a jegybanknál tartsák a pénzüket. Ez volt az ára, hogy megállítsák a forint zuhanását, és letörjék az inflációt. A 2023-as rekordévben a jegybank nettó forint kamatvesztesége 1991 milliárd forint volt. Ennek a hatalmas összegnek a nagy részét a kereskedelmi bankok kapták meg kamatként a náluk elhelyezett betétek után. A 2024-es évben már javult a helyzet, de a veszteség még mindig jelentős: a nettó forint kamateredmény 1095,7 milliárd forint mínusz lett. Még mindig több mint ezer milliárd forint, ami „kiment” a jegybanktól a bankrendszer felé.
Felmerül a kérdés, hogy miért kellett ezt kifizetni? Lett-e ennek valami haszna ránk nézve, vagy csak egy ügyes trükköt látunk, ahogy lapátolják kifelé a pénzt az országból. Ez a veszteség nem pazarlás, hanem egy kényszerű eszköz az infláció ellen. Le kellett kötni a likvid tőkét. A piacon túl sok forint volt, ami fűtötte az inflációt. Hogy a bankok ne hitelezzék ki ezt a pénzt (ami tovább növelné az árakat), a jegybank azt mondta: „Tegyétek be hozzám a pénzt, és én fizetek nektek érte 13–18% kamatot." A bankok betették a pénzt, az infláció csökkent, de a jegybanknak ki kellett fizetnie ezt a brutális kamatszámlát.
A mindennapjainkban azt látjuk, hogy az inflációnak ez a megfékezése nem volt egy túl sikeres folyamat, hiszen az árak az egekben. Sajnos a gazdaságban az infláció letörése nem azt jelenti, hogy a kenyér újra 300 Ft lesz, hanem azt, hogy nem drágul tovább havi 20-25%-kal. De mégis mi történt? 2023 elején 25% felett volt az infláció (Európa legmagasabbja), bár év végére jelentősen csökkent. Ezt sikerült 2024-re 4% környékére, majd 2025-re (amit e téren a konszolidáció évének is neveznek) a jegybanki célsávba (3% körülre) leszorítani. Jelenleg, azaz 2026 ban tovább csökkent az infláció, 2,4 % körül fog mozogni a becslések szerint. Ez akár jónak is mondható, de sajnos visszaszorítani nem sikerült. A drágaság nem múlt el, a 2022-2023-as 40-50 százalékos élelmiszerár növekedés bebetonozódott. Az emberek pénztárcája csak az idei évben kezdi úgy-ahogy utolérni a 2-3 évvel ezelőtti vásárlóerőt. Ez egy igazán kettős teher, hiszen az MNB kifizetett több ezer milliárd forintot a bankoknak kamatként, és eközben a lakosság kifizette a történelmi drágulást a boltokban. Ha az MNB nem fizeti ki azt a rengeteg kamatot a bankoknak, a forint valószínűleg összeomlott volna (akár 450-500 Ft/EUR szintig), ami még brutálisabb drágulást hozott volna az import termékeknél (benzin, elektronika, élelmiszer).
Ki a felelős, hiszen mi, az egyszerű nép úgy érezzük, hogy két oldalról is ki lettünk fosztva (igazából sokkal több oldalról, hiszen ott vannak a mutyik és a csalások is). A jelenlegi gazdasági közbeszédben két nagy tábor vitázik ezen. Természetesen a jegybank védi az álláspontját, hogy ők csak „tűzoltók" voltak. A kormány túlzott költései (választás előtti pénzosztás) fűtötték az inflációt, nekik pedig méregdrágán (veszteség árán) kellett behúzniuk a kéziféket. A kormány rázza le a felelősséget, szerintük az MNB elkésett a kamatemelésekkel, és a rossz időzítés miatt lett ekkora a veszteség, miközben a gazdasági növekedést is megfojtották a magas kamatokkal. A pénz elment a bankokhoz, az árak magas szinten ragadtak, a jegybank tőkéje pedig mínuszban van. Senki nem jött ki ebből nyertesen, kivéve a nagy bankokat és az óriáscégeket.
A kulcsmondat az, hogy a kormány túlzottan költekezett, hogy megtartsa a hatalmat, mondhatni ész nélkül osztotta a pénzt. Az inflációs tüzet a kormány gyújtotta meg a 2022-es választások előtti hatalmas pénzkiáramlással, és azóta sem oltotta el.A lángok egyre magasabbra csapnak. Az SZJA-visszatérítés a családoknak egy jól hangzó kezdeményezés, ám átgondolatlanul, hirtelen történt, aminek megvoltak a hosszú távú következményei. Több százezer család kapott egyszerre 200-800 ezer forintot, amit azonnal elköltöttek (felújítás, autó, tartós fogyasztási cikkek), ez pedig brutálisan felhajtotta az árakat. A 13. havi nyugdíj adása egy összegben sem volt jó ötlet. Eredetileg több év alatt, fokozatosan vezették volna vissza, de a választás előtt egy összegben kifizették a teljes havi plusz juttatást. Ez egy hatalmas, stabil fogyasztói réteget ösztönzött azonnali vásárlásra.
