SAJÁT SZUVERENITÁSUNK VÉDELME MÁSOKTÓL. Az utóbbi években Orbán egyik leggyakrabban használt kifejezése a szuverenitás és annak védelme. Hozott is a parlament egy szuverenitásvédelmi törvényt 2023-ban, és annak megfelelően létesített egy hasonló nevű hivatalt.
Maga a hivatal igencsak szuverén, a törvény értelmében még a parlamenttől sem függ, viszont bárki ellen felléphet, információgyűjtéshez még a titkosszolgálatokat is igénybe veheti. Bárkit bármilyen címen lenyomozhat, ha úgy látja (vagy úgy „akarja látni”), hogy az adott személy vagy szervezet veszélyezteti az ország szuverenitását. És ami a legfurcsább: jelentései, állításai megtámadhatatlanok, nem vihetők bíróság elé, nem kezdeményezhető ellenük jogorvoslat. Érthető, hogy a vonatkozó törvény és a hivatal igazi célját sokan abban látják, hogy segítségével a kormányzó hatalom a neki nem kedves civileket simán lehetetlenné tudja tenni.
Szijjártó külügyminiszter nyilatkozatainak szinte minden bekezdésében elhangzik egy tiltakozás valami ellen, ami „durva beavatkozás Magyarország szuverenitásába”. Pedig lehet, hogy nem történt más, mint hogy valaki – pl. egy másik ország politikusa – azt mondta, nem ért egyet a magyar kormány valamely döntésével. Ez a kormányzati látásmód sajnos belföldön és más kérdésekben is megnyilvánul. Ahogy a külföldi kritikát beleszólásnak veszi, itthon a bármiféle szakmai kritikát ugyancsak azonnal „ellenzéki politizálásnak” tekinti, és ezzel a beskatulyázással automatikusan el is utasítja.
MÁSOK SZUVERENITÁSÁNAK SEMMIBE VÉTELE. Saját szuverenitásunkat tehát Orbán és csapata már szinte beteges erőlködéssel védi. Ez önmagában még rendben is volna, de az már nem fogadható el, hogy ugyanakkor más országok, más kormányok szuverenitására a jelek szerint nem ilyen kényesek.
Például Szlovákiában a 2010-es években két „magyar” párt volt: az etnikai elkülönülés és szembenállás alapján működő Magyar Közösség Pártja (MKP), valamint a többség és kisebbség szóbaállását szorgalmazó és együttműködést kereső Híd–Most. Az utóbbi 10 évig parlamenti párt is volt, de a Fidesz és a magyar kormány szóban és írásban, erkölcsileg és anyagilag is végig a másikat támogatta, biztatva őket, hogy csak bátran „hazaárulózzák” a Híd pártot. Mi ez, ha nem beavatkozás egy szomszéd ország belügyeibe, szuverenitásába? Még akkor is, ha mentőkörülménynek tekintjük, hogy mindez a határon túli magyarokról szólt, tehát Magyarországnak innen nézve volt köze hozzá.
Az azonban már menthetetlen és elfogadhatatlan beavatkozás volt, amikor 2022-ben Franciaországban, a parlamenti választások idején a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő akkori Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) segítette 10,7 millió eurós hitellel Marine Le Pen (egyébként sikertelen) kampányát. A hosszú ötletelés, tanakodás és bizonytalankodás után (a Financial Times szerint) maga Orbán utasította a bankot, hogy szélsőjobboldali eszmetársának utalják át a pénzt.
MAGYARORSZÁG SZUVERENITÁSÁNAK CÉLTUDATOS SÉRTÉSE. Az végképp több mint érdekes, hogy az az Orbán Viktor, aki a szuverenitásvédelem mindenek fölöttiségéről szónokol, még saját országa szuverenitását is durván megsérti, ha érdeke fűződik hozzá. Hogy a jelenlegi példát idézzük: amikor például úgy látja, hogy ezzel csökkentheti az esélyét a 2026-os választás fenyegető kudarcának.
Március 6-án a VSquare (egy közép-európai hírügynökség) oldalán nagybetűs hír jelent meg: Putin’s GRU-linked election fixers are already in Budapest to help Orbán. (Tehát a hír szerint Putyin a GRU-hoz, a katonai hírszerzéshez bekötött választási szakijai már Budapesten vannak, hogy segítsenek Orbánnak.)
Minthogy Moszkva hírhedt arról, hogy titkosszolgálati utakon beleavatkozik más országok belügyeibe, különösen választások idején, és minthogy most hazánkban sorsdöntő választás következik – ahol veszélyben van Putyin érthetetlenül hűséges „kebelbarátjának”, Orbán Viktornak az újraválasztása –, mindez nem meglepő. Az RTL meg is kérdezte a budapesti orosz nagykövetséget, hogy igaz-e a VSquare híre, felidézve az abban szereplő neveket. Ezt a választ kapta nyílt levélben: „Szergej Kirijenko vagy Vagyim Tyitov vezetésével egyetlen orosz delegáció sem dolgozik a nagykövetségen.”
Minden elismerésem a nagykövet úr rafinált fogalmazásáért. Egy jó politikus úgy cáfol, hogy bár a szavak szintjén igazat mond, lényegében mégis hazudik. Lehetséges ugyanis, hogy tényleg itt van egy speciális csoport, de nem Szergej Kirijenko vagy Vagyim Tyitov vezetésével. Vagy még a vezetők is stimmelnek, de a csoport nem minősül „delegációnak", esetleg nem a nagykövetségen dolgoznak. Merthogy formálisan, logikailag ha bármelyik részlet téves a mondatban, attól a mondat mint egész már nem lesz igaz. Mindenesetre azt illetően nem nyugtatott meg minket a nagykövet, hogy 2026 március-áprilisában az oroszok semmiféle választással kapcsolatos tevékenységet nem folytatnak Magyarországon.
A részletek tehát még igencsak homályosak, de egy ilyen kényes és sajnos súlyosan tisztességtelen kérdésben ez nem is csoda. Annyi azonban több mint valószínű, hogy vagy a kormány kérésére, vagy az egyetértésével orosz belügyesek (hackerek, szervezők, provokátorok, informatikusok) valamekkora csapata itt van Magyarországon, és azon dolgozik, hogy április 12-én lehetőleg megint Orbán győzzön. Ez nagyon fontos lenne ugyanis Putyinnak, hiszen ez biztosítja számára a titkos átjárót az EU felé.
A fentiek ismeretében tehát igencsak felemás hitelességgel bír Orbánnak az a szokása, hogy lépten-nyomon – szinte mániákusan – a szuverenitás mindenek fölött való fontosságát hajtogatja.
A szerző nyugalmazott főiskolai tanár.