kudarc;olasz labdarúgó-válogatott;labdarúgó-világbajnokság;

Megvan az olaszok bűnbakja, de ez csak a felszín

Magyar idő szerint szerda hajnalban vált teljessé a 2026-os labdarúgó-világbajnokság 48 csapatos mezőnye. Az európai rájátszások után Bosznia-Hercegovina, Csehország, Svédország és Törökország örülhetett, a világ Olaszországon sír és nevet egyszerre, amely zsinórban harmadik alkalommal marad le a tornáról. Alessandro Bastoni néhány hét alatt mennyből a pokolba jutott, Gennaro Gattuso ismét nem tudta átlépni a saját árnyékát, az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) bizonyítványába pedig újabb elégtelen került be.

Utolsóként Irak és Kongó válogatottja jutott be a 2026-os labdarúgó-világbajnokságra, ezzel teljessé vált a 48 csapatos mezőny. A pótselejtezők döntői előtt olyan érzése volt az embernek, hogy nincs igazán komolyabb csapat, amelynek nem jutott hely ezen a széles palettán: talán Nigériát, Kamerunt, Szerbiát, valamint keserédesen a magyar válogatottat lehetett említeni. Melléjük kedd este Lengyelország, Koszovó, Dánia és Olaszország csatlakozott, utóbbi kétségkívül meghozta a szalagcímeket, csak nem feltétlenül azért, amiért alapvetően Bosznia-Hercegovinába utazott. Az elmúlt két vébére való kijutás kudarcát idén sem sikerült megtörni, Bosznia végül 1-1-es, hosszabbítás utáni döntetlen után jobban bírta idegekkel a tizenegyespárbajt, így a korábbi négyszeres győztes immáron harmadik alkalommal nézheti a tévéből a nyári meccseket.

Az olaszok számára amúgy nem indult rosszul a találkozó, a válogatottban idén sziporkázó Moise Kean már a 15. percben megszerezte a vezetést. Az olaszok idillinek tűnő stratégiáját azonban Alessandro Bastoni romba döntötte a 41. percben, miután utolsó emberként szándékos szabálytalanságot követett el, ami azonnali piros lapot eredményezett.

Messiásból közellenség hetek alatt

A 26 éves futballista megítélése Olaszországban és a világban nagyot fordult az elmúlt hetekben. Az Internazionale védője a modern futball egyik legkiválóbb bekkje: magas, gyors, jó fizikummal van megáldva, a légtérben és az egy az egy elleni párharcokban is erős, a labdával sem bánik rosszul, jól segíti a támadásokat. Nem véletlen, hogy az Inter 2023-ban és 2025-ben is Bajnokok Ligája-döntőt játszott, a köztes évben, 2024-ben pedig olasz bajnok lett, mikor a védelemben Bastoni kezében volt a karmesteri pálca.

Aztán jött idén február 14-i, Juventus elleni bajnoki. A 42. percben Bastoni óriási műesést mutatott be, a játékvezető megette, és második sárga lappal kiállította Pierre Kalulut, az Inter pedig végül 3-2-re győzni tudott. Az olasz védő reakciója még tovább rontott a helyzeten: euforikus ünneplés azután, hogy Kalulunak villant a piros kártya, címermutogatás, arrogancia. Ezt követően Bastoni egyik percről a másikra az olasz foci egyik legfényesebben csillogó gyémántjából közellenség lett. Azóta annyi halálos fenyegetést kapott mind ő, mind pedig a családja, hogy felmerült, el kell hagynia a nyáron Olaszországot. A hírek szerint leginkább a Barcelona várná tárt karokkal.

A bosnyákok elleni kiállítással könnyen lehet, hogy Bastoni tényleg jobban jár, ha új lapot kezd pályafutásában, miután Olaszországban az Inter éppen aktuális ellenfelének a szurkolói egytől egyig rá utaznak a meccseken, az olaszok pedig a csalódottságukat nagyon könnyen agresszív gyűlöletté tudják átformálni.

Gattuso a negyedik „meccslabdáját” is elrontja

Az egész blamát Bastonira kenni azonban semmiképpen sem észszerű. Gennaro Gattuso szövetségi kapitány felelőssége, hogy annak ellenére állította be mind Észak-Írország, mind pedig most Bosznia-Hercegovina ellen a védőt, hogy előtte márciusban sérüléssel küszködött, az Atalanta és a Fiorentina elleni találkozót kihagyta, pszichés állapotát pedig el tudjuk képzelni a Juventus elleni összecsapás óta.

Gattuso 2025 júniusában lett kinevezve a válogatott élére egy olyan edzői karrierrel a háta mögött, ami nem tűnik annyira rossznak, mint amennyire a nagy nemzetközi visszhang beállítja, de egy fontos, kritikus tényező állandóan visszatér nála: nem tudja kinőni a saját árnyékát. Első nagy megbízását 2017 novemberében kapta, amikor az AC Milan (ahol korábban legendás játékossá vált) bizalmat szavazott neki. A patinás klub akkoriban kezdett kimászni abból a nagyon mély gödörből, amelybe 2013-ban esett bele. Első (és egyben utolsó) teljes szezonjában úgy nézett ki, hogy Gattuso lesz az, aki végül visszavezeti a Milant a Bajnokok Ligájába, a nyomást viszont nem bírta a csapatával a bajnokság hajrájában, a Milan az ötödik hellyel pont lecsúszott a BL-ről, így Gattusónak is mennie kellett.

Ezt 2021-ben megismételte a Napolival (ötödik hely), 2025-ben pedig a Hajduk Splittel. Utóbbival sokáig vezette a horvát bajnokságot, a Split 2005 után lehetett volna újra bajnok, a végén azonban elfogyott Gattuso együttese és a harmadik helyen futott be a célba.

Az olasz válogatottnál pedig folytatta eddigi mintáját. A pótselejtezőt sikerült kiharcolni, szenvedélyével adott egy új lendületet a 2021-es Európa-bajnoki győzelem óta teljesen befásult nemzeti csapatnak. A norvégoktól azonban Gattuso gárdája oda-vissza simán kikapott a csoportban, és az Észak-Írország elleni rájátszás-elődöntőt hiába vette sikerrel (2-0), hiába volt meg Boszniában a vezetés, megint csak egy „majdnem” került bele az egykori nagy játékos edzői bizonyítványába. Lassan kilenc éve, hogy lehetőséget kapott az AC Milantól, és ez alatt az idő alatt egy „meccslabdát” sem tudott győzelemre váltani. Ez választja el attól, hogy a futballvilág edzőként is elkezdje komolyan elismerni és megadni neki a tiszteletet.