Nevetnénk, ha egy szatirikus filmben látnánk. Farády Zoltán tiszás politikus egy szóbeszédnek próbál utánajárni. A Jászságban két társával egy az áramszolgáltató által elkerített, feltárt közműárokban akarja megnézni, megy-e a mélyben – a hőmérséklete alapján feltehetőleg – termálvizet szállító vezeték. Ott terem embereivel a térség eddigi fideszes országgyűlési képviselője, a most is induló Pócs János. A két társaság videózza egymást, a kirajzolódó történet szürreális.
Pócs kocsmai személyeskedéssel sértegeti a tiszásokat, provokálja őket, mintha várná, mikor szakad el a cérna és vágnak vissza valamivel, amit aztán ki lehetne emelni a filmből és mutogatni. Ez nem jön be.
Pócs nem adja fel könnyen. Fideszes szokáshoz híven farkast kiált. Az ürgebőrt ugyan hiányoljuk az interpretációjából, de szerinte a tiszások veszélyeztették az ipari park energiaellátását, megpróbálták megrongálni a vezetékeket. Gondolatban átugrunk a rendező slendriánságán, hogy ha Pócsnak ilyen balsejtelme volt, miért nem hívta azon melegében a rendőröket, meg azon is, hogy az őt értesítő hírforrás miért a fideszes kádert riasztotta az egyenruhások és a területen érdekelt cégek helyett. Pócs mindenesetre feljelentést tesz. A film tovább pereg a fejünkben. Elképzeljük a zsarukat, akik komolyságukat megőrizve olvassák, hogy a tiszások „a közművezeték fölé guggolva végeztek valamilyen munkálatot”, vagy hogy Pócs szerint kizárt, „hogy az érintettek véletlenül tartózkodtak volna a helyszínen”.
Orbán Viktor egy mandineres interjúban a műfajra mostanában igencsak rákapó Pócs videóiról elismerően szólt. Azt is mondta – mások mellett – róla:
„Azért működnek, mert ők nem kamuznak, ők olyanok, amilyenek, amit látunk, az olyan.”
Így, választás előtt mindenképpen ízlelgessük ez utóbbi mondatot.