Azt állította Orbán Viktor (egy Putyinnal folytatott tavaly októberi telefonbeszélgetésben, amely a Bloomberg amerikai hírügynökséghez jutott el), hogy „van egy történet a magyar mesekönyvekben, amiben egy egér segít egy oroszlánnak. Készen állok arra, hogy azonnal segítsek. (…) Minél több barátot szerzünk, annál több lehetőségünk van ellenállni az ellenségeinknek”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbánnak elromlott a barát-ellenség felismerő rendszere. Az ellenséget azonosítja barátként, a szövetségeseket pedig ellenségként. És minket lő szíven. Ez pedig nem mese.
Azt is állította a miniszterelnök (péntek reggel közzétett videójában), hogy „képesek voltunk, akár Brüsszel ellenében is, nemet mondani a háborúra”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a háborúra mindenki nemet mond, kivéve Putyint. Neki viszont egyedül Orbán mond igent.
Azt állította továbbá a kormányfő (ugyanott), hogy ellenfelei „külföldi titkosszolgálatokkal játszanak össze, erőszakkal fenyegetik a híveinket, és koholt vádakkal választási csalást kiáltanak már a választás előtt”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ellenzék senkit nem fenyeget semmilyen erőszakkal, a csalási vádak nem koholtak, és nem is újak, nem csoda, hogy a nemzetközi megfigyelők is rendre szabadnak, de nem tisztességesnek nevezik a magyar választást. A velünk szövetséges külföldi titkosszolgálatok és kormányok pedig mindenféle állítólagos összejátszás nélkül elégelték meg, hogy a magyar kormány kijátszotta és kiszolgáltatta őket az oroszoknak. Orbán szerette volna, ha ez titokban marad, de a magyar választóknak joguk van tudni, hogy neki az orosz elnök a barátja, Európa pedig az ellensége.
Azt állította ezen kívül Orbán az ellenfeleiről, hogy „tüntetéseket és balhékat szerveznek már most, mielőtt megszámolták volna az önök voksait”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tüntetéseket és balhékat, hanem választási gyűléseket szerveznek, még ha azok Orbán számára ijesztő méretűek is. Az ő gyűlésein résztvevő tiltakozók pedig nem balhéznak, csupán hangos véleményt nyilvánítanak, miközben éppen őket akarják elhallgattatni erőszakkal. Úgyhogy nem kell félni, nem fog fájni. Majd eredményhirdetés után.
Azt is állította a miniszterelnök, hogy „ellenfeleink semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék a hatalmat”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az a „semmi” mindössze annyi, hogy két év óta szerveződnek, mozgalmat, pártot alapítottak, kampányolnak, és minden áldott nap leleplezik az Orbán-rendszer bűneit és hazugságait. Ettől tényleg nem riadnak vissza. De ez ennyire riasztó ott fenn, a Karmelitában?
Azt állította ezen kívül Orbán (a videóban), hogy „tizenhat év alatt egy düledező országból egy stabil és biztonságos hazát építettünk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 2010 áprilisában az ország nem düledezett, hanem éppen fellélegzett egy hatalmas világválság után. Abban az évben a magyar GDP 1,3 százalékkal nőtt, nagyobb mértékben, mint tavaly, amikor csak 0,3 százalékkal, vagy tavalyelőtt, amikor 0,6 százalékkal, vagy pláne 2023-ban, amikor nem is nőtt, hanem csökkent. Akkor tehát düledezve növekedtünk, most viszont stabilan állunk. Egyhelyben.