idő;elefánt;vers;

Fellinger Károly: Elefánttemető

Elefánttemető a végső remény,
kétkedik benne a modern tudomány,
hullócsillag-raj a képzelet egén,
kulturális mítosz, hiány-hozomány.

A kopott fogak miatt kelnek útra,
puha növényzet kell, meg bőséges víz,
a jelen helyett rálelnek a múltra,
a kiapadt folyó egyre messzebb visz.

A bölcs elefánt tudja a jövendőt,
felismeri fajtársa tetemét, egy
pillanatra megáll a csontok előtt,

megáll ilyenkor az idő is, remeg,
a vén elefánt ormánya, bár hideg,
megérinti a csontokat, az eget.

Tizenegy költő – tizenegy vers. Idén a költészet és az országgyűlési választások napja „összeér”. Jeles, egyben kedvelt alkotóinkat e „kettősség” mentén kértük fel lehetséges jövőképek megverselésére – a ránk virradó április 13-i valóság eldönti majd, melyik és hogyan teljesülhet be. Ám mit sem változtatva a költemények érvényességén. Felkért szerzőink: Csősz Gergő, Ferenczfi János, Géczi János, G. István László, Horváth Eve, Lukács Flóra, Makó Ágnes, Mics Ildikó, Nyilas Atilla, Tábor Ádám és Vörös István.