A téli szezon összegzéseként összeültek a napokban a fővárosi hajléktalanellátásban résztvevő szervezetek – BMSZKI, Menhely Alapítvány, Máltai Szeretetszolgálat, BRFK, OMSZ –, hogy értékeljék a helyzetet. Ez a tél kicsit más volt, mint az előzőek. Az ellátóknak egy szokásosnál hosszabb, 24 napos vörös kód riasztással (rendkívüli hideg és intenzív havazás miatt a Belügyminisztérium által elrendelt intézkedés, amikor minden szociális intézménynek kötelező a befogadás) kellett megküzdeniük.
„Néhány napon bizony előfordult, hogy többen voltak bent az éjjeli menedékhelyeken és a krízispontokon, mint az előírt kapacitás. Ilyenkor jött a plusz ágy, vagy a matracozás, az érkezők ágy helyett matracokat kaptak. Ez mindenképpen növelte a zsúfoltságot” – összegez Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója, aki a több ellátószervezet által megfigyelt új jelenségre is felhívta a figyelmet. A nappali melegedőkön ugyan a korábbi években is gyakorta előfordult, hogy olyanok is ott töltötték a napot, akiknek saját lakásuk van, de nem tudták fűteni. Az idei télen azonban az is visszatérő jelenség lett, hogy már aludni is inkább éjjeli menedékhelyre húzódtak, mintsem a saját jéghideg otthonukba tértek volna haza.
Az idei tél újabb nézőpontból világította meg a fővárosi aluljáró vitát. Ahogy arról a Népszavában korábban írtunk: a fővárosi Fidesz-frakció és Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom vezetője több alkalommal is arra tett javaslatot a Fővárosi Közgyűlésben, hogy éjszakára zárják le az aluljárókat.
A városvezetés ellenállt. A BRFK viszont egy erősebb rendőri jelenlétet rendelt el a télen, amelynek következményeként a korábban ott élő hajléktalanok kétharmada továbbállt. Csakhogy nem mentek messzire.
Az intézkedés előtt azt hittem, hogy egy-egy aluljáró lezárása a közlekedő edény-elv alapján azt eredményezi, hogy az egyikből sajnálatos módon elzavart fedél nélküliek egy másik aluljáróban tűnnek majd fel. Nem így történt. Mint kiderült, az otthontalanok lokálpatrióták. Ha megszoktak egy környéket, akkor ragaszkodnak hozzá. Az aluljárókból kiszorított emberek a környező utcákon, kapualjakban húzták meg magukat – magyarázza Kiss Ambrus.
Rekordot döntött a diszpécserszolgálatokhoz beérkezett riasztások száma is, több mint 3000 telefonhívást kaptak a hajléktalanellátók. A telefonálók kétharmada magánszemély volt. A kivonuló kríziskocsik azonban kevesebb mint a felét – 47 százalékát - tudták bevinni az utcán talált fedél nélkülieknek, a többség ugyanis nem akart éjjeli menedékhelyre menni, akkor sem, ha ezzel a fagyhalált kockáztatja. Teát és takarót is csak a harmaduk fogadott el.
Az extrém hideg ellenére sok hajléktalan továbbra is az utcán tölti az éjszakát, és nehéz rávenni őket arra, hogy bemenjenek a melegedőkbeA társadalmi szerződést felbontók legjellegzetesebb és egyre népesebb csoportja a „kunyhósok”, a város erdős, ligetes területein fából, ponyvákból összeeszkábált kunyhókban, romos, elhagyatott épületekben, fészerekben, konténerekben, lerobban lakókocsikban élők, akik erre a helyre lakhelyükként hivatkoznak és ott valamiféle háztartást is vezetnek. Egy idén télen készült úgynevezett „hajléktalan-népszámlálás” felmérésben az utcán élők több száz fős csoportja mellett több mint 200 kunyhóst is sikerült elérni. A regisztrált kunyhósok száma azonban ennek kétszerese: 425.
A kunyhósok között jóval több a nő és csaknem 10 százalékkal több a 50-64 év közötti.
Míg az utcán élők közül 40 százalék mondta azt, hogy több mint két éve lakik ott, ahol az elmúlt éjszaka aludt, addig a kunyhósoknál 68 százalék volt ez az arány, de további 17 százalék is több mint egy éve él az erdei otthonában. A legtöbben Észak-Pesten – IV. -XV. XIII. és XIV. kerület szélén – élnek. A kunyhósok 57 százaléka semmi áron nem költözne szállóra, míg az utcán élők közül csak 22 százalék mondta ugyanezt. Arra a kérdésre, hogy milyen támogatásra lenne szükségük, 57 százalék az anyagi segítséget és 54 százalék az élelmiszert jelölte meg (több válasz is megadható volt), de 43-44 százalék örömmel fogadna gyógyszert és ügyintézésben nyújtott segítséget is.
Az ellátók összegzése szerint az elmúlt években enyhe emelkedés figyelhető meg a hajléktalanok számában, de a 2016-2018-as szintet nem érték el – összegez Kiss Ambrus, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a munkaerőpiac ugyan sok, a hajléktalanság szélén sodródót felszív, de ezeknek a céghez kötött szállásoknak a felmondása a cég áttelepülésével, vagy más okból, gyorsan lokális krízist idézhet elő.
Krízisszállás megnyitására is szükség volt
A fővárosi fedél nélküliek segítésével foglalkozó Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) által működtetett hajléktalanellátó intézményekben összesen 3050 állandó férőhely van, ebből 604 nappali melegedő. Az éjjeli menedékhelyeken az állandó helyek száma 875, míg télre megnyitottak újabb 185 helyet. Az átmeneti szállásokon összesen 1571 embernek van hely, de itt is vannak téli, átmeneti férőhelyek összesen 36 ággyal. Az előző télre két krízisszállást is nyitottak. A budapesti hajléktalanellátásra költött évi 10,3 milliárdos keretből 5,5 milliárdot a főváros biztosít, a többit az állam, illetve a BMSZKI saját bevételeiből teszi hozzá.
