Van akinek jó, van akinek rossz hír, de jelzem: nem fog összeomlani a Magyar-kormány fél éven belül, amivel most az elszektásodott volt állampárt hívei hülyítik magukat. Tény, hogy irgalmatlan nehéz gazdasági időszak jön és a fideszes maffia csápjait még kétharmaddal sem lesz könnyű lefejteni az államról. Azonban van két ok, ami miatt még egy jó darabig eltarthat a Tisza-korszak. Az egyik az, hogy a Tisza Párt történelmi mértékű győzelme mögött egy még ennél is sokkal nagyobb, erősebb folyamat sejlik fel: egy az eddiginél lényegesen gyorsabban egységesülő Európa felemelkedése. Ezt a reakciót paradox módon Donald Trump és Vlagyimir Putyin kettős támadása váltotta ki. Az agresszívan nyomakodó modern fasizmussal szemben a polgári életforma és a liberális demokrácia iránti azaz: az „európaiság” iránti vágy elemi erővel jelent meg Európában, elsősorban a múlt vasárnapi magyar választást is eldöntő fiatalok körében. A robbanás éppen csak elkezdődött, úgyhogy Magyar Péteréket még jó darabig repíti ez az erő.
A másik, a Magyar-kormány helyzetét stabilizáló tényező az maga a Fidesz. Az már most jól látszik, hogy a volt állampárt vezetői ellenzékben ugyanolyan operetthuszárok lesznek, mint kormányon voltak. A Fidesz immáron „ójobboldal”, annyi pontosító megjegyzéssel, hogy a várható Fidesz frakció politikai zombijaihoz képest még a 2010 utáni MSZP-frakció is egy ütőképes politikai startupnak számított. Ráadásul a Fidesz még egy jó darabig bajlódhat a Gyurcsány-dilemma immáron saját verziójával, miszerint: Orbánnal nincs megújulás, Orbán nélkül meg nincs párt. Szóval alighanem a Tisza Párt kormányának érdemi ellenzéke is az utcáról fog kinőni, ám az egyelőre odébb van.
A Tiszára fenyegető legnagyobb veszély maga a kétharmados felhatalmazás, az, ha nem értik meg időben, hogy miért bukott ekkorát a Fidesz.
A múlt vasárnapi Fidesz-katasztrófa szögpontosan az, amiről Soros György írt könyveiben: a zárt társadalomban törvényszerűen kitermelődő hatalmi buborék kipukkanása. Soros filozófiájának alapja az a felismerés, hogy minden emberek által alkotott rendszer - legyen szó pártról, mozgalomról cégről -, folyamatosan és szükségszerűen hibázik. Ezért egy rendszer csakis akkor életképes, ha folyamatos az alulról jövő rendszerkorrekciója. Ez a nyitott társadalom eszméje.
Amikor egy rendszerelit magát mindentudónak mutatja, akkor zárttá válik, süketté válik az alulról jövő kritikával szemben. Ilyenkor előbb-utóbb szükségszerűen kialakul egy hatalmi-információs buborék, önhazugságok egymást kölcsönösen felerősítő rendszere, amely minél tovább fújódik, annál annál nagyobbat szól a kipukkanása.
Pontosan ilyen önhazugságokból fújt léggömb volt például a 2008-as világválságot előidéző tőzsdei buborék, Putyin 2022-es katasztrofális ukrajnai támadása vagy most az, ahogy a Fidesz rendszere tíz és százmilliárdokból felépítette magának a modern politikatörténet legnagyobb csapdáját, majd mosolyogva belemasírozott.
