Megnéztem egy videót, amit két, Hollandiában tanuló fiatalember csinált a választás napján. Hágában. Megmutatták a magyar követség előtt kígyózó sort, és megszólaltattak fiatalokat: miért is utaztak akár több száz kilométert, és mit várnak a végeredménytől. Volt közöttük, aki a tanulmányai miatt ment Hollandiába és ott is ragadt, volt, aki most végzi az egyetemet. Minden nyilatkozó a Tiszát preferálta, de szinte mindegyikük hozzátette, nem ismeri igazán sem a pártot, sem annak vezetőjét, de mégis muszáj rájuk szavazniuk, mert ebből, ami most van elegük van, még így távolról is. Nem akarják a Fideszt és nem akarják Orbán Viktort.
Azóta látjuk, hogy a külképviseleteken leadott voksok több körzetben megfordították az eredményt, miáltal tovább növelte előnyét a Tisza. Vagyis, levonhatjuk a következtetést: a külföldön élők nagyon nagy többségének elege lett a magyarországi politikai viszonyokból, a Fidesz tizenhat éves uralmából és Orbán Viktor diktátori hajlamából. Ezen másfél évtized alatt nagyon sokan hagyták el az országot, pontosan azért, mert hiányolták a demokráciát. Az eddig uralkodó párt tagjai és hívei közül sokan úgy gondolják, hogy ez az időszak a demokrácia virágzását, az ország gazdagodását hozta, nem is értik mi bajuk lehet azoknak, akik ellenük szavaztak.
Persze akadnak már páran, akik lassan rájönnek, hogy a gyűlöletet ők szították, a korrupciónak ők voltak a haszonélvezői, a törvényeket ők szabták saját magukra, és közülük néhányan ennek hangot is adnak, de az igazi gyászmunkát még nem végezték el. Nem vetettek számot azzal, hogy a fiatalok rosszul érezték magukat ebben az országban, és nem lehetett őket megvásárolni olcsó lakáshitellel és adómentességgel, a külföldön élők pedig nem viselték el a szabadság hiányát. A tanulság mindenkinek: még a pénz sem hat hosszú távon.