Fájdalmas, és bátran mondhatom, távlatokba tekintve, káros a társadalomra, hogy az új magyar parlamentben - akár egész kicsiny szekcióként is – nincs sem baloldali, sem liberális párt. Csupán három jobboldali, no meg egy náci kötődésű regnál majd benne.
Nem kell sok idő, hogy kiderüljön: bizony szükség van a „kisembereket” - a fehérgallérosokat, a XXI. században továbbra is létező, maradék kékgallérosokat, a kevéssé tanult rétegeket, nemkülönben a mikro- és mini-vállalkozókat és főleg a létminimum határán, sőt azalatt élőket - érdemben képviselő csoportokra. Nevezzük ezeket, mai megjelöléssel, pártoknak.
Ma már talán régimódinak számít, és a XXI. században más megjelölést igényelne a baloldali meg a liberális név. Napjainkban sem használunk már jakobinust meg girondistát, holott e megnevezések a mostaniaknak az ősei. Nyilvánvaló, hogy már új, a napi – és holnapi -- gyakorlatokat alapozó elméletek kellenek. Én magam persze aligha tudnék ilyeneket alkotni és elméletekkel alátámasztani, minthogy szakmai életem, vonzalmam igencsak távol áll ezektől.
Ám az általam ismert és követett rendszerelmélet alapján bízvást látom ilyen kiegyensúlyozó hatások megjelenésének, behatolásának, terjedésének elengedhetetlen szükségességét. Olyan rendszerben is, mint mondjuk egy ország, ha mégoly kicsiny is, mint a mi hazánk. Mert ez is egy igen komplex rendszer, teli negatív és pozitív belső visszacsatolásokkal, igen gyakorta sztochasztikusan változó külső hatásokkal, technikai és viselkedési jelenségek erőteljes befolyásával, sőt kaotikus folyamatokkal is.
Jól ismert az elméletekből, még inkább a gyakorlatból, hogy minden nagy rendszerben kulcsfontosságú a kiegyenlítő, sőt, esetenként a semlegesítő hatások szerepe. A mostani választás után is igen rövid időn belül megjelenik majd a nem is gyenge igény a kiegyensúlyozó hatásokra, majd az ezeket megvalósítani képes, működő csoportosulásokra, sőt rendszerekre. Nevezhetjük ezeket baloldalnak vagy liberalizmusnak is.
Volt nagyon szeretett kertem, és ebben a fákat, bokrokat rendszeresen nyírni, metszeni kellett ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzanak. Ezekben a gyakorlatban mindig jól bevált, gyümölcshozó műveletekben mindenkor segített, hittel töltött el kedves jelszavam, a szépséges, bölcs bibliai mondás: „a visszametszett fa kizöldül”. Így érzek most is, e nagyszerű gondolatot ajánlom e percben csüggedt nézet-társaimnak is.
Zárótételnek hozzáteszek még egy fontos gondolatot az ókorból: „dum spiro – spero”. Amíg lélegzem – reménykedem.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.