A jelenleg folyó „elszámoltatással” kapcsolatban jószándékú, ám jogi ügyekben felszínes ismeretekkel bíró emberek sokasága kezdett el használni egy olyan kifejezést, amelyet talán soha korábban nem ejtett ki. Nem csak hogy nem tanult ilyenről, még tanúként sem jutott semmiféle bűnügynek a közelébe, miközben általában még az újságok bírósági hírei is csak a botrányos, nagy ügyek tárgyalásairól vagy már jogerős döntéseiről szólnak. Most meg, hogy a „számonkérés” meg az „elszámoltatás” már bekerült a mindennapi szóhasználatba, az új narratíva rögtön egy harmadik elemmel is gazdagodott: a rejtélyes „elévülés” kifejezéssel.
Aki nagyon kíváncsi, az a neten – ahogyan én is tettem - pillanatok alatt megtalálja, hogy a BTK szerint az elévülés minimum 5 év, illetve megegyezik az adott bűncselekmény büntetési tételének felső határával. De még van más is: korrupciós bűncselekmények esetében az elévülés 12 év. Ám még ha tévedek is, a mondandóm szempontjából ez teljesen lényegtelen.
Amire ugyanis rá szeretnék mutatni, az az, hogy az elévülés egy büntetőjogi szakkifejezés, más kontextusban általában nincs semmiféle szerepe. Kivéve talán egyetlen, ám a rendszerváltás szempontjából semmiképpen nem mellőzhető összefüggést: egy bűncselekmény erkölcsileg soha nem évülhet el!
