Magyar Péter azt ígérte a választási kampányában, hogy hazahozza azt a 17 milliárd eurót, amit a korrupciós kockázatok miatt befagyasztott az Európai Unió. A legégetőbb tétel a helyreállítási alap mintegy 11 milliárd eurós csomagja, amelyhez ráadásul szoros, augusztusi határidők kapcsolódnak. Ám igazából sokkal többről van szó, mint fejlesztési forrásról. Magyar Péter előtt nem egyszerű pénzügyi, hanem rendszerszintű feladat áll: vissza kell építenie azt a jogállami és politikai hitelességet, amelyet az Orbán-korszakban Magyarország elveszített. Bizalmat kell építenie.
A kérdés valójában tehát nem az, hogy hazahozható-e a pénz, hanem, hogy milyen áron és milyen tempóban. Az Európai Unió ugyanis világosan rögzítette: reform nélkül nincs forrás. Mint ahogyan azt is világossá tette, hogy nincs „előleg” vagy „jóindulati pénz”. A megoldás kulcsszavai: a korrupcióellenes intézkedések, a bíróságok függetlensége, az átlátható közbeszerzések, valamint az alapjogok – ideértve például a diszkrimináció tilalmát – tisztelete. Ami egyértelmű: a korrupció a forrásvisszatartás egyik központi oka. Az uniós intézmények évek óta kifogásolják, hogy a közpénzek elköltése nem kellően átlátható, a közbeszerzések versenye korlátozott, és a politikai befolyás túl erős az ellenőrző intézmények felett.
Az Európai Bizottság részéről érzékelhető a politikai nyitás, a hangnem kétségtelenül kedvezőbb, mint az Orbán-kormány idején, amikor Budapest inkább konfliktusforrásként, semmint partnerként jelent meg az uniós politikában. Ráadásul az EU érdeke is, hogy Magyarország visszatérjen a fősodorba, különösen egy geopolitikailag feszült időszakban. A legnagyobb akadály nem is Brüsszelben, hanem itthon áll a leendő kormány előtt. A kétharmados többség lehetőséget ad gyors jogalkotásra – de nem garantálja az intézményi kultúra megváltozását. A jogállam ugyanis nem törvénycsomag, hanem működés. Az EU nem ígéreteket akar látni, hanem a gyakorlatot.
Van Magyar Péter előtt jó példa is a megoldásra. Anno Donald Tusk kormánya deklaráltan az EU-val való viszony rendezését tette prioritássá. Ám az eredményt Lengyelországban sem a politikai gesztus hozta meg, hanem gyors, konkrét és ellenőrizhető lépések sorozata, aminek a vége a jogállamiság visszaállítása volt. Illetve találtak egy áthidaló megoldást. A lengyel fejlesztési bank, a Bank Gospodarstwa Krajowego kulcsszerepet kapott az uniós pénzek lengyelországi kezelésében és elosztásában, hozzá került a Nemzeti Helyreállítási Terv forrásainak mintegy fele, s a kormánnyal együttműködve helyezte azt ki a gazdaságba.
Ugyan a jelen állás szerint, főleg az idő rövidsége és a végeláthatatlan feladatok miatt a teljes befagyasztott összeg gyors felszabadítása nem reális. Ugyanakkor mindjárt vége a 2020-2027-es uniós költségvetési időszaknak, amiben Magyarország minden idők legnagyobb lehetőségét kapta a számára megszavazott több mint 30 ezer milliárd eurónyi közösségi forrás révén. Az Orbán-kormány nem épített belőle élhetőbb országot. A leendő vezetés számára pedig csak a kármentés maradt.