Igaz, hogy a politika egy konfliktusos műfaj, de amit szombaton láttunk, nem közéleti állásfoglalás volt. Inkább hiszti, ráadásul nagyon rosszul időzítve.
A parlament alakuló ülésén két számot adott elő egy gyerekekből álló tamburazenekar. Ügyesek és boldogok voltak. Kár, hogy a Mi Hazánk frakciója nem hallotta őket, mert jóval az első hangok felcsendülése előtt elhagyták a termet. A cselekedet nem maradt kritika nélkül. Erre a párt elnöke, Toroczkai László azzal próbált érvelni: ők előre szóltak, hogy az Örömóda előtt ki fognak vonulni, arról nem tehetnek, hogy tudtukon kívül a Tisza megváltoztatta az elfogadott menetrendet. Szerinte, toldotta meg a magyarázatát, a kormánypárt szándékosan teremtette azt a helyzetet, hogy az ő kivonulásukkor éppen a gyerekek vonultak be az ülésterembe. Csakhogy a filmkockákat visszanézve ez nem így történt. A pártelnök emlékeiben akár direkt, akár nem, de összekeveredett az események sorrendje. Örömódáról akkor éppenséggel szó sem volt, ellenben Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke felkonferálta a gyerekeket. A Mi Hazánk képviselői erre összesúgtak, felkászálódtak, a kis zenészeket felvezető tanár úr talán még éppen láthatta Toroczkai hátát.
Azt szívből remélem, hogy a muzsikusok nem vették észre, amint a fellépésük elől néhány felnőtt tüntetőleg kimasírozik. Nem jó érzés, gyerekként meg főleg, másoknak csak a hátát látni. Hogy ténylegesen mi keltett zavart a Mi Hazánk padsorában, talán sosem derül ki. Az egyik felkonferált zeneszám, a cigány himnusz? Vagy hogy a tamburások között cigány gyerekek is voltak? Netán a Toroczkai által tiszás kampánydalnak titulált Tavaszi szél? Hogy volt-e a dalválasztásban fricska, talán csak a jó ég tudja. De azért az érven, szinte hallom, Freddie Mercury hangosan felnevet odafent.