Már javában tanár voltam a középiskolában, amikor az érettségi napján több veszéllyel kellett volt szembenézni. Ezek a veszélyek előhozták ugyanazt a rettegést, feszültséget, amit korábban éreztem. Más mozgássorok, de ugyanaz az attitűd! Részt venni a megelőző ballagási bolhacirkuszban, Himnusszal meg nyakkendővel, aztán a felügyelő tanárkodásban. Rettenetes volt. Mindig volt bennem annyi becsület, hogy főleg a nehezebb tantárgyaknál, az ablakon hosszan kihajolva tanulmányoztam a szomszéd házsor pár megmaradt baromfiudvarának lakóit, hallgattam őket, néztem oktalan rohanásuk, egy-egy felcsípett prédával. Az iskola egy korábbi nagy mezőváros legutolsó ház sorának gigantikus kertjei helyére épült, ezért meghökkentően autentikus kukorica góré, füstölő, disznyóól, baromfiudvar, diófa skanzen tárult az ember szeme elé.
Nézegettem a lábas jószágokat, parasztok kapáltak, igaz, az idő előrehaladtával a tujafű kombó kezdte átvenni sok helyen az uralmat. Néztem a tuják sárguló alsó leveleit. A globális felmelegedéssel valami átkozott gombafaj kezdte el tizedelni az örökzöldeket. Nincs mese, majd valami mást kell ültetni a későbbiekben.
A köhhentésre riadtam fel, érettségiztető tanár vagyok, visszafordulok. Az osztály dolgozik keményen. Fejtartásból megmondom, ki az, aki puskázik és ki az, aki feladatot old meg. Látom, hogy a helyi nagyvállalkozó nyegle, de amúgy vicces fia igencsak izzad. Nézem. Gondolom ő köhhintget, mert a matematika példasora igencsak hézagos...
Idegesen néz jobbra-balra. Érzem a félelmének a szagát, hiszen pontosan tudjuk, hogy semmit nem tud. Régebben engem ennek kapcsán hülyének vélhettek tanáraim, rá inkább a diszkalkuliás jelzőt használhatnánk. Milyen szánandó a hatalom. Ha akarnám, most tönkretehetném ezt az embert. Csak az én választásom. Azon gondolkodom, mennyi tanár, milyen százalékban élvezi a bántást. Sokan nevetnének rajta? Hiszen a családja igen gazdag, pár alulfizetett kolléga már csak emiatt is oldalról felrúghatná, természetesen szabályokra meg vizsgakövetelményekre hivatkozva. Persze lehet, maguknak se vallanák be, az igazi ok, hogy a fiatalember már egy éve olyan kocsival jár a suliba, amely több éves fizetésünk összegével egyezik meg. Mindegy, én vagyok itt. A diák feszülten néz a szeme sarkából, nyilván nem tudja, hogy egy nagyon bonyolult és elvont gondolati sort oldok meg fejben. Csak pár pillanatig tart, amíg a vetítőgépem berregni kezd. A zakóm ujját nézem, már láttam valahol ezt a színt.
Állok a tükörnél, a testvéreim be-be szólogattak, nevettek, gúnyoskodtak, de anyám tőle teljesen szokatlan kocsis stílusban hajtotta el őket. Már többször hánytam, és megy a hasam is. Színem zöld, rajtam zakó. Fel kellett vennem, olyan csatába indulok, ahol nem hívhatom fel magamra a figyelmet azzal, hogy egyénieskedem a ruházatommal!
Megtévesztett az érettségi. A magyar jól ment, sokat is tanultam rá, meg szerettem az irodalmat, ám az első nap után azt hittem, hogy akkor már semmi baj nem lehet. Ez addig tartott, amíg ki nem derült, másnap jön a matek.
Persze lehet csodálkozni, hogyan lehet az, hogy csak akkor esett le, de ilyen az agyam, nem sokkal tervezek ma sem előre, valóban a jól sikerült magyar után láttam, másnap meg kell halnom.
Állok a tükörnél. Tudom, hogy én mindent megtettem, amit megtehettem. Egy napom volt rá. A magyar után a sarki kiskocsmába mentünk be ünnepelni. Viktor, a pincér megtagadta, hogy konyak kólát szolgáljon fel, mert pontosan tudta, hogy csak az első napon vagyunk túl. Hőbörgünk, erre kapunk egy sima kólát, aztán hazazavar minket tanulni. Hazamegyek, szüleim kérdik, mi volt, büszkén mondom, hogy hasítottam, bemegyek a szobámba, leülök.
Ekkor tört rám a pánik.
Olyan tologató típus voltam. Pénteken azt hittem, a hétvége örökké tart, s csak a nagydolgozatok előtt kezdtem el készülni (puskát gyártani). Egyszerűen nem volt távlati nézőpontom. Nem láttam a távolba vesző dolgokat. Nem családtervezésről vagy jogosítványról beszélek. A két hét múlva esedékes problémákat sem láttam, realizáltam előre. Mindig az adott hét volt az étlapon, s ha őszinte akarok lenni önökkel és magammal, ez máig nem sokat változott.
Tehát, mikor végeztem a magyar érettségi gordiuszi sportcipőjével, jött a matek, megláttam, már tudtam realizálni, veszélyességét felmérni és erre reagálni. A matematika után ugyanilyen meglepve konstatáltam, a nyelvi érettségi a következő. De hétfő este az oroszról például még mindig nem értesültem zsigeri szinten.
Szóval, hétfő délután, egy majdnem berúgás helyett, ott ültem a szobában, elfehéredtem. Tudtam, bajban vagyok!
Mint csapdába esett tigris, le föl járkáltam a kis lakótelepi lakás legkisebb szobájában. Anyám kérdezte, haladok e a tanulással. Valamit mormogtam, amit bárhogy lehetett érteni, hozott be szendvicset.
Már elment két óra, de semmi nem jutott eszembe. A körmeimet tépkedtem, korpadarabkákat rendezgettem a soha nem használt, piros, diákbútor íróasztalának szélén.
A matematika érettségi menete a következő. Leülünk, ültetnek. A feladatgyűjteményből, amelyet Zöld könyvnek hívnak, Zöld szöveggyűjteménynek pontosabban, majd adnak nyolc feladatot. Van megoldókulcsa is, szintén zöld színű, de kisebb a kötet. A gond az, hogy az urban legend szerint, minden évben legalább egy olyan feladatot is adnak, amelynek a javítókulcsa hibás, magyarán, ha valaki onnan másol, akkor az lebukik! De ha ez a hír nem is lenne igaz, akkor sem lehet csak úgy lemásolni egy megoldást. Aki érti a matematikát, azonnal látná, ha a kottának látszó kódrendszerből valaki értetlenül kakofóniát hegesztene. Tehát nem szabad másolni, firkálgatni kell, satírozni, mintha valóban dolgoznánk a példán. Ráadásul nem lehet egy nagy zöld könyvvel beülni az érettségire, azonnal kiszúrják! Azonban én nem tudok kísérletezni sem, hiszen általános suli hetedikben vesztettem el a fonalat. Ott még Hegyusz barátom puszira megírta az én dogáimat is, de a gimiben már csak a saját kútfő maradt. Mint a Kalahári sivatag kiszáradt kútja!
Az volt a szerencsém, hogy az osztályfőnököm minden dolgozat alkalmával adott egy olyan példát is, amit már megoldottunk a tananyag átismétlése alatt. Ez azért volt jó, mert mindig kiírtam az összes megoldott feladatot a padra, és azzal az egy megoldott… khm… feladattal, meg is volt a kettesem. Én így abszolváltam a gimnáziumot. Pár betöréssel tarkítva, amikor tétet emeltünk, és iskola után a tetőn bemászva javítottuk ki a dolgozatokat a tanáriban, recsegő parkettán, reszkető kezekkel. Pedig mindent megpróbáltunk, voltak magántanáraim is, de egyszerűen egyetlen matematikai kérdést sem sikerült felfognom, ami lehet, furán hat, de sajnos tény!
Tehát a tananyag korábban megoldott példái közül, eggyel mindig meglett a kettes.
Várjunk csak! Ha ez kicsiben ment, akkor mi van, ha megszerzem a négy év anyagát, négy év feladatait, amelyeket a nagy Zöld feladatgyűjteményből oldottunk meg száz és ezer számra? Mert akkor, mint százalék, esetlegesség, előfordulhat, hogy a feladatokat kiadó zsűri, pont beleválaszt a már egyszer megoldott példákba! Amelyek le vannak vezetve. Rendesen! Életszagúan!! Kottásan!!!
Tekintetem a szobám sarkában lévő beépített szekrényre csúszott, ahova négy év könyvei és füzetei voltak beszórva. Kamenyiczky a kilencedikről minden évben belevarrta a táskába és folyóba vetette a könyveit, Pásztor elégette őket, de én még erre is lusta voltam.
Felültem.
Megvan a megoldás!
Délután öt volt.
Idegesen dobáltam szét a kupacot. Nem olyan jó az eredmény, mint gondoltam, sajnos sok füzet elkallódott, de tizenkettő a kezemben volt. Tizenkét teljesen teleírt füzet, s ami a legfontosabb: számozott feladatokkal.
Fehér lapot vettem elő, és elkezdtem kidolgozni a tervet. Az összes feladatot, ki kell írni, de azonnal kis puskára. Minden vesszővel, apró hibával, ezek adják majd az „életszagot". Nem lehet tökölni, mert az idő elszaladt, és reggelig végeznem kell! Aztán a puskákat, a kicsi papírokat szét kell osztani a zsebekben. Nem lehetnek egy helyen, mert azonnal lebukom, ha keresgélek, vagy kutatok, lapozgatok. A könyvben van 9000 feladat. Tehát ezresével lesz a szétszóratás. Nullától ezerig, jobb felső zakózseb. Ezertől kétezerig, alsó zakózseb, jobb oldal. Kétezertől háromezerig alsó zakó, bal! És így tovább.
Ezután, az összes számot ki kell írni egy kis lapra. De csak a feladatok számát. Kell még egy radír és szerencse. Sok-sok szerencse!
Hajnal kettőig másoltam, valami 310 feladat volt megoldva a kezemben, életszagúan, hitelesen, tanár által láttamozva.
