A magyar futball legnagyobb kérdése nem az, hogy ki lesz a Ferencváros edzője (pedig az nincs), és nem is az, hogy mekkora az esély a második számú európai kupasorozat főtáblájára. Sokkal inkább az, hogy maga az egész klub miként vészeli át, hogy mostantól a többiekhez hasonlóan csökkenő hátszéllel kell vitorláznia? A kiszivárgott gazdasági mutatók (elsősorban a vezetéstől független, de felettébb jól értesült „Ferenczvárosi C-közép” oldal információi) szerint a zöld-fehér klub máris anyagi gondokkal küzd. Hogy a másfél évtizednél is hosszabb kiemelt státusz ellenére miért nem sikerült a tartalékképzés, arra majd a következő vezetés tényfeltárása adhat magyarázatot. Mert az biztos: Kubatov Gábor jelenlegi klubelnök körül olyan ütemben fogy a levegő, hogy távozása csak idő kérdése. Ebben már megelőzték fideszes párttársai: a régi rendszer politikusai sorra tűnnek el a sportból. Kósa Lajos kiszállt a korcsolyaszövetség éléről, Lázár János távozott a teniszezők életéből, ahogy Szűcs Lajos is, aki Lázár elődjeként a magyar sport valaha volt legnagyobb hiányát, 11 milliárdos adósságot hagyott maga után, és aki most a horgászok élén értette meg hirtelen az idők szavát: mindhárman rapid üzemmódban, mandátumuk lejárta előtt mondtak le az elnöki posztokról.
Kubatov nem ilyen előre látó, holott az országgyűlési választások után egy hónappal máris kiderült: az annyiszor hivatkozott üzleti modell, ami szerintük az Üllői úti gazdálkodás sajátja, lényegében a közpénzek becsatornázását jelenti. A FTC állam felé fennálló tartozásokat görget maga előtt, most leginkább a Fradi város projekt 25 milliárdját keresik, de mivel egyelőre nem találják, ezért a klub átütemezést kért kötelezettségei befizetésére. Hogy ezt megkapja-e, az nyilvánvalóan nem függhet a politikai beágyazottságtól, holott Kubatov a Ferencvárost évtizedeken át tudatosan összemosta a Fidesszel. Pedig a Ferencváros több mint százhúsz éves klub, generációk identitása, családi öröksége, kulturális közege. Baloldali, jobboldali, apolitikus vagy hívő, vidéki és budapesti szurkolók közös története. Ebből a közegből csinált pártirodát Kubatov az Üllői úton, aki a klubot vezető elnökként nívótlan megszólalásokkal amortizálta a zöldek intellektuális imidzsét. A politikai térben két éve feltűnt Magyar Péterről folyamatosan késő esti kocsmapultot idéző, külvárosi stílusban szólt, ami egy politikustól sem elegáns, de a legnépszerűbb és legnagyobb klub elnökekétől kifejezetten méltatlan. Ráadásul saját közösségi oldalát folyamatosan összemosta a klub felületével, ilyeténképpen úgy tűnt, mintha a ferencvárosi drukkerek nevében osztotta volna az észt. Nem csak és nem is feltétlenül Magyar Péterrel, hanem a klub hagyományaival szemben volt ez kifejezetten irritáló.
„Magyar Péter egy focistafeleség.”
„Magyar Péter egy ripacs.”
„Ez egy ilyen hülyegyerek.”
„Egy gátlástalan hülyegyerek.”
„Jól láthatóan egy idegbeteg, gyenge idegzetű csávó.”
„Jól nyomod, hülyegyerek.”
„Ez egy érzéketlen hülyegyerek.”
Kubatov közösségi oldalakon elővezetett alpárisága a Fidesz politikai romjain kap új értelmet, mert nincs messze az idő, amikor végre kimondható lesz az Üllői úton: a Ferencváros és a Fidesz nem ugyanaz. A klub túl fogja élni az egész NER-t, csak az a kérdés, hogy a távozók milyen állapotban hagyják maguk után. Ilyen helyzetben pedig tényleg szinte mellékszál, hogy ki lesz az új edző. Mert az ír Robbie Keane szerződése ellenére úgy lépett le az Üllői úti Titanicról, hogy Kubatov azóta is csak értetlenül pislog. Amúgy Smith kapitány sem hitte el, hogy olyan széles a jéghegy.
