Nagy szavak ezek, de 1,69 milliárd ember influálódik a pár másodperces videók által, az élet minden területén. Hogyan hatalmasodhat el rajtunk egy egyszerű alkalmazás, és miért volt olyan égető Trump számára, hogy betiltsa?
Az emberi agy a legkevesebb elhasznált energia, a legkisebb ellenállás irányába halad. Egy könyvet elolvasni hosszadalmas, a rádiót csak hallgatni kell, ám az sem tudja felvenni a versenyt azzal, mikor már képet is adnak hozzá, nem is csoda, hogy a TV egyeduralma évtizedeken át töretlen maradt. De nem is tudtuk, mennyire ki voltunk szolgáltatva a műsor és a műsoridő önkényének, amíg meg nem jelent az internet, ahol minden tartalom bármikor elérhető. Egy ekkora változás természetesen gyökeresen megváltoztatta a világot, az információ alapú társadalom fénykorát egy merőben más berendezkedést hozva el. Ha elektromos bárányokról talán igen, olyasmiről még az androidok sem álmodtak, hogy egyszer a képzeletbeli focitól kezdve, bombarecepteken át földönkívülinek öltözött nőkkel készült pornóig minden elérhető lesz, akár egyszerre. Viszont még mindig számos kontentet olvasni, és még a YouTube-on is hosszas videókon át követni, illetve főleg keresni kellett ahhoz, hogy hozzájussunk a kívánt tartalmakhoz.
És itt lép be a covid utáni második legnagyobb kínai vívmány, a TikTok, amely nem csak kialakításában, de célkitűzéseiben is gyökeresen különbözött a megjelenésekor regnáló közösségi média appoktól.
A cég vezérigazgatója, Shou Chew egy interjújában elmondta, hogy az alkalmazás három fő célja a felfedezés, a kreativitás és a kapcsolódás. A veszett profit szerzést mondjuk kifejeltette a listából, viszont az említett célok valóban teljesülnek. Az először maximum 15 másodperces, majd egy (később három-tíz) perces videókat a felhasználók a világ minden tájáról bármilyen témában készíthetik, azonnali, globális reakciókat érve el velük. A produkciós értékük ugyan jócskán megkérdőjelezhető, ám rövidségük miatt, mire feltűnik, hogy érdektelen, már be is pusziltuk a kontentet, magunknak pillanatnyi szórakozást, a gyártónak megtekintést hozva. (És, ha nem hinnénk, hogy a lustaság – vagy, ha kevésbé ítélkezően szeretnénk fogalmazni: a kényelem – mekkora szerepet játszik a TikTok térnyerésében, akkor itt fontos megjegyezni, hogy az alkalmazás egyik legnagyobb selling pointja, hogy az állított videókhoz már elfordítanunk sem kell a telefont.) A teljes siker kulcsa pedig, hogy mindebből a végtelen tartalom-rengetegből egy algoritmus tűpontosan válogatja ki a számunkra érdekes darabokat. Attól függően, hogy hány másodperc erejéig követjük a felugró felvételt, felismeri, sőt célzottan tágítja is az ízlésünket, megalkotva a kifejezetten személyünkre szabott videófolyamot, az úgynevezett „for you page”-et.
A legkisebb munkával legnagyobb örömre törekvő agyunknak ez nagyjából a heroinba mártott gumicukorhoz hasonlítható, és nagyon hamar, nagyon komoly addikciót képes okozni.
Ráadásul mindehhez a függéshez az alkalmazás időzítése is tökéletes volt, a járvány miatti lezárásokkor az unatkozó, kilátástalan embertömegeknek a rövid vicces kontentekkel menekülőutat ajánlottak a valóságból, így a kis videók épp olyan virálisak lettek, mint az odakint tomboló járvány. Mi pedig ráfüggtünk.
Kollektív tudatnélküli
Természetesen sokaknak idegen lehet ez az egész felhajtás, hiszen jócskán életkorhoz kötött jelenségről beszélünk, ugyanakkor arról azért már szó sincs, hogy a TikTok csak a legfiatalabb generáció appja lenne. A 2024-es adatok szerint az alkalmazást 55 százalékban a 18-34 éves – a legaktívabban fogyasztó – réteg használja.

