A montenegrói, tivati botrány a belgrádi rezsim regionális politikájának látványos és katasztrofális csődje Közvetlenül a kiemelt fontosságú, pénteken kezdődött Európai Unió–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt a montenegrói biztonsági szolgálatok a tivati repülőtéren megtiltották a belépést és azonnali hatállyal visszatoloncoltak Szerbiába 87 szerb állampolgárt, akik egy menetrend szerinti charterjárattal érkeztek Belgrádból. A montenegrói rendőrség és a Nemzetbiztonsági Ügynökség közös, hivatalos közleménye szerint az összegyűjtött operatív és hírszerzési adatok alapján félreérthetetlenül bebizonyosodott, olyan személyekről van szó, akiknek a jelenléte közvetlen és súlyos kockázatot jelentett volna az ország bel- és nemzetbiztonságára nézve.
A kitoloncolt csoport összetétele hűen tükrözi a mai Szerbia hatalmi struktúráinak legsötétebb összefonódásait. A nyilvánosságra került utaslista alapján a delegáció gerincét a szerb kormánypárthoz, a Szerb Haladó Párthoz (SNS) közvetlenül köthető, bűnügyi háttérrel rendelkező radikális figurák, kigyúrt és tetovált ultrák, valamint hivatásos verőemberek alkották. Olyan személyekről van szó, akiket a belgrádi hatalom rendszeresen alkalmaz pártirodák őrzésére, állami rendezvények biztosítására vagy éppen az ellenzéki tüntetések erőszakos leverésére. A hatóságok azonosították a csoportban azt a Dalibor Stanojevićet, gúnynevén „Boskét”, aki a belgrádi éjszakai élet ismert alakja, és a tavalyi diáktüntetéseken támadt a békés tiltakozókra. Ugyancsak a gépen ült Jovan Kecman „Coje”, az újvidéki szurkolói csoport egykori vezetője, akit korábban egy rendőr elleni gyilkossági kísérletért ítéltek el, és korábban az SNS újvidéki székházának fegyveres őreként azonosítottak. Szintén nemkívánatos személlyé nyilvánították Aleksandar Jankovićot, akit korábban Rigába küldtek azzal a feladattal, hogy a lelátókon ököllel fegyelmezze a Vučić-ellenes rigmusokat skandáló szerb szurkolókat.
A botrányt Aleksandar Vučić elnök azzal tetézte, hogy nyíltan kiállt a Belgrádba visszaküldőtt személyek mellett.
Mint mondta, „azok a fiúk nem bűnözők voltak, hanem engem akartak támogatni”. Ez kezdettől fogva sejthető is volt. A díszes társaság tagjai ugyanis előzőleg az elnöki hivatal tőszomszédságában, abban az informális, félkatonai védelmi zónában vertek tanyát, amelyet a szerb köznyelv csak „Gengszterországként”, azaz Ćacilendként emleget.
A montenegrói akció elképesztő szakmaiatlanságról és dilettantizmusról tanúskodik. Vukašin Obradović, a podgoricai Vijesti lap szerkesztőhelyettese szerint a hibrid műveletnek szánt akciót úgy szervezték meg, mintha a kezdetektől fogva egy olcsó, komolytalan cirkuszi előadás lett volna a cél. Olyan helyszínre küldtek egy egész repülőgépnyi, büntetett előéletű verőembert, amely a nemzetközi csúcstalálkozó miatt szó szerint nyüzsgött a hazai és a külföldi titkosszolgálatok ügynökeitől. A repülőtér előtt ráadásul már szerb rendszámos logisztikai autóbuszok várták őket, a gyanúsítottaknál pedig „Szerbia győz” feliratú, kormánypárti politikai transzparenseket foglaltak le.
Szakértők szerint az akció valódi célja az lehetett, hogy a verőemberek egy mesterségesen megrendezett, „spontán” támogatói tömeget alkossanak a helyszínen, amellyel Aleksandar Vučić helyi népszerűségét demonstrálják a külföldi delegációk előtt.
Predrag Petrović, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ munkatársa rámutatott, hogy a színjátékkal Vučić azt akarta bizonyítani az európai vezetőknek: továbbra is ő a stabilitás és az instabilitás egyedüli ura a térségben, miközben csökkenteni próbálta a Belgrádra nehezedő nemzetközi nyomást a szerbiai demokrácia leépülése miatt.
Az akció összeomlása után a szerb államvezetés azonnal működésbe hozta a propagandagépezetét, próbálta önmagát áldozatként beállítani. A szerb Biztonsági Tájékoztatási Ügynökség (BIA) nyilvános riasztást adott ki, amelyben hirtelen arra figyelmeztette az elnököt, hogy ne utazzon Tivatba, mert a kavači klán maffiafőnöke, Radoje Zvicer a helyszínen tartózkodik, és a montenegrói szolgálatok nem garantálják a biztonságát. Aleksandar Vučić azonban elutazott Montenegróba.
Bogoljub Milosavljević alkotmányjogi professzor szerint ez a riasztás csupán egy olcsó politikai pamflet, amely azt a hamis illúziót hivatott kelteni a szerb közvéleményben, hogy az elnök élete állandó veszélyben van, és egy ellenséges frontvonalra érkezik, miközben valós fizikai kockázat nem fenyegeti.
A belgrádi rezsim frusztrációját és a megsértett hiúságát az ártatlan állampolgárokon bosszút álló, primitív válaszlépések követték. Szerbia azonnali megtorlásként valóságos határzárat vezetett be a montenegrói rendszámú járművekkel és utasokkal szemben.
Gostun, Jabuka, Špiljani és Dračenovac határátkelőkön kilométeres torlódások alakultak ki. Az N1 televíziónak nyilatkozó utasok felháborodottan mesélték, hogy a rendőrök semmilyen jogalapot vagy magyarázatot nem adtak a vegzálásra, egyszerűen várakozásra kényszerítették őket, miközben a szerb rendszámos autók szabadon áthaladhattak.
