A Központi Választási Bizottság előzetes adatai szerint a rendkívüli parlamenti választáson a kormányfő pártja a szavazatok 43,04 százalékát szerezte meg, miközben a részvétel 36,88 százalékra esett vissza. Ez több mint nyolc százalékpontos zuhanás a decemberi voksoláshoz képest. A koszovóiak ezzel világos üzenetet küldtek: Kurti maradt a legerősebb politikus, de egyre kevesebben hiszik el, hogy az újabb választás önmagában megoldja az ország bénultságát.
Az Önrendelkezés támogatottsága is érezhetően csökkent. Decemberben a párt még 51 százalék fölé került, most viszont még távolabb került attól, hogy egyedül kormányt alakíthasson. A koszovói parlament 120 fős, a stabil többséghez legalább 61 mandátum kell, az államfő megválasztásához ennél is szélesebb politikai alku szükséges. Márpedig éppen a kompromisszumra való törekvés hiányzott az elmúlt hónapokban. A korábbi parlament nem tudott tartós megoldást találni, az elnökválasztás körüli patthelyzet újabb előrehozott voksoláshoz vezetett.
A második helyen a Koszovói Demokrata Párt végzett 21,21 százalékkal, vagyis lényegében megtartotta korábbi pozícióját. A Koszovói Demokratikus Szövetség 17,68 százalékra erősödött, ami azt jelzi, hogy az ellenzéki térfélen is van némi mozgástér, még ha egyik erő sem tudta megrendíteni Kurti vezető szerepét. A Jövő Szövetsége Koszovóért 7,10 százalékot kapott, a Szerb Lista pedig 5,89 százalékot. A végleges eredmény még csekély mértékben módosíthat a diaszpóra voksai nyomán, de ez a lényegen nem változtat: Kurti megnyerte a választást, de egyedül nem képes kormányozni.
A miniszterelnök dilemmája ezért most ugyanaz, mint korábban, csak még kisebb mozgástérrel. Kurti eddigi erejét részben abból merítette, hogy a régi koszovói pártrendszerrel szemben határozta meg magát. Az Önrendelkezés a korrupcióellenes, szuverenista és szociális ígéretekkel sokáig képes volt hatékonyan megszólítani a politikai elitből kiábrándult választókat, különösen a diaszpórában és a fiatalabb nemzedékekben. Ez a modell egy ideig működött, ám a politikai bizonytalanságnak tartósan nem tudott véget vetni.
A válságot súlyosbítja, hogy Koszovó előtt egyszerre állnak belső és külső feladatok. Az országnak működő kormányra, elfogadott államfőre, költségvetési döntésekre lenne szüksége, miközben az európai integráció is megakadt. Az EU és a NATO felé vezető út eleve nehéz, hiszen Koszovó függetlenségét több állam továbbra sem ismeri el. A szerb többségű északi településeken a helyzet továbbra is törékeny, ezért figyelemre méltó, hogy ezekben a községekben a részvétel több helyen jóval meghaladta az országos átlagot. Ranilugban, Zubin Potokban, Zvečanban és Leposavićban 54-55 százalék körüli volt a részvételi hajlandóság. Ez azt mutatja, hogy a szerb közösség továbbra is erősen mozgósítható, miközben az albán többségű térségek jelentős részében erősödik a választók fáradtság.
Ha Kurti továbbra is úgy viselkedik, mintha ismét abszolút felhatalmazást kapott volna, Koszovó könnyen visszacsúszhat ugyanabba a patthelyzetbe, amelyből most szavazással próbált kilépni.
