„A kormányzásra több energiát kéne fordítani, mint a facebookozásra” – üzente Medgyessy Péter volt miniszterelnök a jelenleginek, aki kétségtelenül látványosan teljesít a közösségi médiában. Szinte nincs olyan érdemleges fejlemény, amely elkerülné a figyelmét, és láthatóan arra törekszik, hogy másokét se kerülje el. Úgyhogy nem csoda, ha nem ér rá kormányozni, kezdik mondogatni Medgyessyn kívül mások is.
Tényleg? Egy hónap telt el a kormány hivatalba lépése óta, és ezalatt Magyar Péter átállította Magyarországot az európai útra. Megkötötte a politikai megállapodást az Európai Bizottság elnökével az évek óta befagyasztott uniós támogatások felszabadításáról, és megegyezett az Orbán által elsőszámú ellenségnek nevezett Ukrajnával a magyar kisebbség jogainak helyreállításáról, a kapcsolatok normalizálásáról, ezzel együtt pedig fölszedte az Orbán által telepített aknákat Ukrajna és az EU együttműködése elől.
Ha semmi mást nem csinált volna facebookozás közben, már ezzel is megtette a kormányzás legdöntőbb lépéseit. Nem évek, hanem hetek alatt, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy látványosan közeledett legfontosabb európai barátainkhoz, a lengyelekhez, a németekhez, a franciákhoz.
A látványos „nem-kormányzás” további részeként a héten átfogó korrupció-ellenes törvénycsomagot nyújtottak be a parlamentben, szuperhatóságot csinálnak az Orbánék által statisztaszerepre kényszerített antikorrupciós szervből, az Integritás Hatóságból, átláthatóvá teszik a magántőkealapokat, ellenőrzik a vagyonnyilatkozatok tartalmát, de beterjesztették a javaslatot a vérlázító Szuverenitásvédelmi Hatóság megszüntetéséről is. Tovább is van, mondjam még?
Nem, egyelőre nem mondom, mert itt megállok egy pillanatra. Magyar Péter „nem-kormányzásának” egyik leglényegesebb célja az előző, önkényuralmi rendszer legfőbb kiszolgálóinak eltávolítása a szándékosan hosszú időre bebetonozott pozíciójukból. A köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Kúria elnöke, a Legfőbb Ügyész és a többiek egyelőre nem akarnak távozni, sőt Sulyok Tamás még segítséget is kért önvédelmi harcához az Európa Tanács jogi tanácsadó testületétől, a Velencei Bizottságtól. Ez a jogi szakértőkből álló nemzetközi bizottság az elmúlt másfél évtizedben többször is figyelmeztette jelentéseiben az Orbán-kormányt az európai jogi normák betartására, de teljesen hiába. Sulyok mostani váratlan segítségkérése azonban nemcsak ezért különösen pikáns, hanem azért is, mert az államfő a kegyelmi botrány után, 2024. március 5-én lépett hivatalba, és alig két héttel később már olvashatta is a Velencei Bizottság akkor kiadott állásfoglalását a magyar szuverenitásvédelmi törvényről, benne a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállításáról. Ebben pedig a testület kétségbe vonta a Hivatal létrehozásának jogalapját és szükségességét, és javasolta, hogy az erre vonatkozó rendelkezéseket vonják vissza. A köztársasági elnök pedig – amikor kínálkozó alkalma nyílt volna rá – a nemzetközi figyelmeztetés ellenére egy árva szót sem szólt a magyar társadalmat súlyosan megosztó, a kormánnyal szembenálló csoportokat súlyosan fenyegető lépés ellen. És ezzel egyértelműen odaállt a kormány saját szuverenitását óvó, a nép szuverenitását viszont fenyegető intézkedés mellé. Mintegy a magyar társadalom egységét, összetartozását kifejezve, ugye?
Visszatérve a „kormányzati semmittevés” példáihoz: az oktatási miniszter megszünteti a pedagógusok által kifogásolt jelenlegi teljesítményértékelési rendszert, kivezetik vagy átalakítják a kekva névre hallgató, magánérdekűvé vált alapítványok rendszerét, így megszüntetik a botrányos Mathias Corvinus Collegium alapítványt, amely a kormány ideológiai továbbképzője lett (sok száz milliárd forintos állami támogatással), vagy a Krausz Ferenc-féle alapítványt, amelyhez első körben 260 milliárdot adtak, de hosszabb távon, ezer milliárdot ígértek neki, kiszervezve ezzel a tudományos kutatást egy alapítványnak. Jövőre aztán az egyetemek irányításának átalakítása is sorra kerül az érintettek bevonásával.
És hogy további területeket is említsek, leváltották a kompromittálódott titkosszolgálati vezetőket, hozzáláttak a vagyonadó tervének megvalósításához, elkezdték a botrányosan álló költségvetés áttervezését és az euró bevezetésének előkészítését. Kapkodom a fejem: az egyik semmi történik a másik után. Ahhoz képest, hogy nem dolgoznak, nem kormányoznak, még van képük facebookozni is. Így jártunk.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.