Ennél látványosabban nem lehet elismerni, hogy a politika része a hazudozás, mint ahogy Orbán Viktor tette szombaton. Magyar Péter, mintegy ellopva a showt a Fidesz kongresszusától, dokumentumokkal bizonyította, hogy bizony az előző kormánypárt, minden állításával szemben, jelentős lépéseket tett egy migránstábor létesítésére. A reggeli sajtótájékoztatóból azt is megtudhattuk, hogy a kabinet egymilliárd forintot el is költött az előkészületekre. És ahogy ez várható volt, a korábbi kormányfő nem kerülhette el, hogy válaszoljon az újságírói kérdésekre, vagyis arra: miért akarta becsapni az Uniót és a magyarokat. Orbán pedig könnyed testtartással kijelentette: ő bizony nem csapott be senkit. Hanem, fogalmazott, kitaktikázta Brüsszelt.
Nem nagyon ismerem ezt a kifejezést, sose gondoltam volna, hogy a hazugság, a másik átverése nem egyéb, mint taktikai húzás, orbáni fogalommal élve kitaktikázás. Amúgy, ha nem is ezt a szót használta, de valami hasonlót mondott Gulyás Gergely új frakcióvezető is. Következésképp az Európai Unió – amelynek ugye tagjai és szövetségesei vagyunk – átverése teljesen legitim dolog, mint ahogy a magyar választók becsapása is. Dupla-csavart láttunk: a hazai közönségnek arról beszéltek, hogy ők semmit nem engednek a migránstilalomból, még büszkék is arra, hogy büntetnek bennünket, kifelé ugyanakkor eljátsszák az engedelmes partnert; komoly kormányüléseken döntenek a táborról, kijelölik a helyszínét, körbekerítik, rendőrökkel őriztetik, pénzt költenek rá, másként: elbábozzák, hogy engedelmes tanulói az Uniónak.
És ezek után Orbánt megválasztják újra a párt elnökének; csakis vele mászhat ki a gödörből a Fidesz, amelybe április 12-én belezuhant. Úgy látszik a Fidesz, vagy annak maradéka, tökéletesen elégedett azzal, ha kitaktikázzák őket. A társadalom többsége azonban már nem vevő ezekre a húzásokra...