Több mint két hónapja voltak a választások, és egy bő hónapja új kormánya van Magyarországnak. A Fidesz holdudvarában már megjelentek a megújuláshoz szükséges kritikák, de egyelőre nem idéztek elő változást a szórványos bíráló hangok.
Nem lenne szokatlan a Fideszben, ha következmény nélkül maradna a választási kudarc. A 2002-es választási vereség után konzervatív értelmiségiek felrajzolták ugyanis az akkori fiaskóhoz vezető okokat. Ők tizenketten a fő problémának Orbán Viktor központosított hatalomgyakorlását látták. Ez a centralizált működés azonban az elmúlt 16 évben nemhogy csökkent volna, egyre meghatározóbb lett, és végül a NER lényegévé vált.
A rendszer bukásához is a visszajelzések hiánya vezetett. A valóság nemcsak a központba nem jutott el, de még a táboron belüli hangadók is fölényes magabiztossággal szálltak szembe a tényekkel. Még az utolsó pillanatban is magabiztos Fidesz győzelemről szólt a dal. A választás estéjén vált nyilvánvalóvá, hogy széles körben megvezették még a saját katonáikat is.
Az új kormány érthető módon szakítani próbál a 16 év alatt megerősödött autoriter tendenciákkal. De beleléphetünk-e kétszer ugyanabba a folyóba? Vannak-e párhuzamok a 2010-es és a 2026-os kormányváltás között? Írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ - Borókai Gábor jegyzetétől indulva.
Borókai Gábor a Szemlélekben szemléletesen rajzolja fel a 16 éves Fidesz kormányzás indulását és előzményeit. „Orbán Viktor 2010-ben egy düledező várat foglalt el. A szociálliberális elődök – röviden: „Gyurcsány” – morális válságot teremtettek, amely a világgazdaság vergődésével párosult. A hazai közhangulat földbe állt. Az új győztest felszabadítóként fogadta az ország. Minden jel arra mutatott, hogy a rendszerváltáskor kialakított rendek – struktúrák, szabályok, vagyonelosztások – megértek az újragondolásra. Az új miniszterelnök nem késlekedett a cselekvéssel. Kétharmados felhatalmazással nekifogott az átalakításnak ….A rendkívüli helyzet felhatalmazást adott...”
Ha az évszámot és a szereplőket kicseréljük, tökéletesen aktuális szöveget kapunk. „Magyar Péter 2026-ban egy düledező várat foglalt el. A jobboldali radikális elődök – röviden: „Orbán” – morális válságot teremtettek, amely a világgazdaság vergődésével párosult...." És így tovább, a fentiekkel azonosan.
A 2010-es választásokat a Fidesz „fülkeforradalomnak” nevezte, és úgy értelmezte, hogy a választási győzelem felhatalmazást ad a politikai rendszer újraírására. A széles körű átalakítások fő mintázata a végrehajtó hatalom koncentrációja és a független intézmények szerepének gyengítése volt, ami érintette az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a Médiatanács, a közmédia, az Állami Számvevőszék, a bíróságok és az önkormányzatok működését és a választási rendszer átalakítását. A folyamat egyik szimbolikus eleme a 2012-ben elfogadott új Alaptörvény volt.
Egy következő párhuzam a volt és a jelenlegi miniszterelnök karizmatikus volta. Önmagában a "karizmatikus" nem pozitív vagy negatív jelző. Csak annyit jelent, hogy aki karizmatikus, az képes személyes kisugárzásával megszólítani és maga mellé állítani széles társadalmi csoportokat, általában a hagyomány és az aktuális intézmények ellenében.
Mindenesetre Magyar Péter Orbán Viktorhoz hasonlóan egy szuper karizmatikus személy. Ami nem túl meglepő, mert egy ilyen mértékben a Fidesz felé lejtő pályán csak karizmatikus képességek révén lehetett legyőzni a Fideszt. Magyar Péter köré szerveződött a párt, és egyelőre nincs természetes ellensúlya a kormányon és a Tisza Párton belül. Valójában a Tisza Párt esetében még karakteresebb az egyszemélyi vezető jelleg, mint a Fideszben.
Egyelőre az előző kormány folyamatos démonizálása is párhuzamos jelenség. Ahogy korábban Gyurcsány volt a bűnbak, úgy most Orbán Viktor és kormánya lett az. Pedig el kell ismerni a Fidesz-kormányzat eredményeit is: például azt, hogy közel egymillió embert integrált a munka világába.
Szintén párhuzamos jelenség a régi ellenzék gyengesége, illetve magas elutasítottsága. Ami a pártok közötti verseny csökkenése miatt természetszerűen a kormányzati teljesítmény romlását vonhatja maga után. Magyarország elsődleges érdeke a Fidesz megújulása vagy egy új ellenzéki kihívó megjelenése.
Térjünk át most a különbségekre. Egy olyan helyzetben, ahol az intézmények és a hagyomány szerepe korlátozott, jelentősen felértékelődik a legfőbb vezető személyisége. A legfontosabb különbség egyértelműen az e tekintetben, hogy Magyar Péter értékrendje jóval stabilabbnak tűnik, mint Orbán Viktoré. Magyar egy jobbközép családban nőtt fel, és jelenleg is jobbközép értékeket képvisel. Ezzel szemben Orbán volt már liberális, konzervatív, jelenleg éppen nemzeti radikális. Orbán Viktor nagy utat tett meg Nemeskürty Istvántól, Tellér Gyulán keresztül Bede Zsoltig és a Vadhajtásokig.
Azt hiszem, hogy a szociálpszichológiát nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a politikusok csoporton belüli viselkedésének, illetve a politikusok és a társadalom közötti kapcsolatoknak a megértése a cél. A fenti észrevételek alapján - úgy tűnik - Magyar Péternek jóval stabilabb a személyiségmagja, mint Orbán Viktornak. Márpedig stabil személyiségszerkezet hiányában puhák a belső határok, gyenge az önkontroll, sok minden megengedhetővé válik.
A magyar társadalom elsődleges érdeke most a pártrendszer megújulása. Kevés esélyünk van elősegíteni a Fidesz megújulását, a Tisza Párt átalakulását. A jelenlegi helyzet szinte kiált egy új pártért. Az országgyűlésben mindhárom párt jobboldali. A kormánypárt baloldali és liberális vegyértékeket felmutató jobbközép, a legnagyobb ellenzéki párt jobboldali populista, a legkisebb pedig jobboldali radikális. Egy a baloldali embereket képviselő párt hiányzik a parlamentből.
Meggyőződésem, hogy az egyre hangosabban kopogtató ökológiai válság újra felemeli a legfontosabb baloldali értéket, a szolidaritást. A szervező képesség is rendelkezésre áll. És ne feledjük, a Tisza győzelmében olyan baloldali emberek is komoly szerepet játszottak, mint a párt kampányát vezető Tóth Péter vagy Gulyás Márton.
A szerző matematikus.