Ha legalább 13 daganattípus kockázatát szeretnénk csökkenteni, elég lehet, ha három percig fel-le futunk a legközelebbi lépcsőn, vagy 30 percre felállunk az íróasztalunk mellől, a kanapénkról.
Bármelyik stratégia akár 7 százalékkal is csökkentheti bizonyos daganatok kialakulásának kockázatát – derül ki a BMC Medicine című folyóiratban megjelent új tanulmányból, amit a Washington Post szemlézett.
A júliusban publikált tanulmány az elsők között vizsgálja részletesen, hogy az ülve töltött idő szinte bármilyen tevékenységgel való helyettesítése miként változtatja meg a rák kockázatát. A kutatók csaknem 60 ezer (59 218) férfi és nő részletes aktivitási adatait elemezték. A brit UK Biobank egészségügyi vizsgálatában egy héten át fejlett aktivitásmérő eszközt viseltek. Az egyszerű konklúzió: a különböző mozgásformák – a felállástól a sétán át egészen a futásig – minimalizálják a rákos megbetegedések, köztük a mell-, a vastagbél- és a tüdőrák előfordulását.
„A megnyugtató eredmény az, hogy mindenféle mozgás számított” – mondta John J. Mitchell, a University College London Sport-, Mozgás- és Egészségtudományi Intézetének vezető kutatója, a tanulmány vezető szerzője. De nem egyformán.
Az amerikai felnőttekhez hasonlóan mi, magyarok is átlagosan közel napi 10 órát ülünk. A tanulmányok szerint számos bizonyíték kapcsolja össze a megszakítás nélküli ülést a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és más betegségek fokozott kockázatával. A kutatások szerint az ülés emellett számos daganatos betegség kialakulásának kockázatát is növeli.
Elég időnként felállni? Sétálnunk is kell? Lassan? Vagy fel kell vinnünk a pulzusunkat, és meg is kell izzadnunk? Ezek a kérdések azért fontosak, mert most bizonyítottnak látszik, hogy a mozgás és a rák kockázata között van kapcsolat.
A korábbi, üléssel és egészséggel foglalkozó kutatások általában egyetlen változtatásra összpontosítottak – például arra, hogy az emberek gyakrabban álljanak fel –, és nem hasonlították össze egymással a különböző mozgásformákat, illetve azok hatását az ülés egészségügyi kockázataira.
Gépi tanulási algoritmusok segítségével elemezték a résztvevők aktivitási adatait, milyen gyakran állnak fel, mit jelent a könnyű mozgás, mondjuk egy kényelmes séta vagy egy tempósabb séta, és milyen hatása van az olyan intenzív mozgásnak, amelytől az ember már nehezebben lélegzik, például amikor fut, hogy elérje a buszt.
A kutatók az egészségügyi nyilvántartások alapján azt is megvizsgálták, hogy a résztvevőknél a Biobankhoz való csatlakozásukat követő mintegy nyolc évben kialakult-e a 13 olyan daganattípus valamelyike, amely összefüggésbe hozható a mozgáshiánnyal.
A folyamatos üléshez képest már az is csökkentette a daganat kockázatát, ha az emberek bármennyi időre felálltak.
A felállás azonban körülbelül feleannyira volt hatékony, mint a mozgás. A mérésük szerint: bármilyen mozgás – még egy rövid, lassú séta is – nagyjából 15 perc alatt ugyanakkora kockázatcsökkenést eredményezett, mint 30 perc állás.
Ebből aztán következett az is, hogy messze a nagy intenzitású mozgás a leghatékonyabb – például amikor valaki gyorsan fel-le fut a lépcsőn, vagy siet a metróállomásra.
Napi három perc intenzív mozgás ugyanakkora kockázatcsökkenéssel járt, mint 90 perc könnyű intenzitású mozgás.
„Úgy gondolom, ezek az eredmények azt mutatják, hogy többféle út is vezethet ugyanahhoz a célhoz” – mondta Emmanuel Stamatakis, az ausztráliai Monash Egyetem fizikai aktivitással és egészséggel foglalkozó professzora, a tanulmány vezető szerzője.
Ha nem tudunk 90 percet arra szánni, hogy sétáljunk egyet a háztömb körül, vagy az egyik irodából a másikba, akkor ehelyett elmehetünk a legközelebbi lépcsőházhoz, és néhány percig fel-le futhatunk a lépcsőn.
Lora Giangregorio, a kanadai Waterloo Egyetem mozgástudományi szakértője ugyan nem vett részt a kutatásban, de számára is meglepetéssel szolgált, hogy már napi három perc plusz intenzív fizikai aktivitás is csökkenti a rák kockázatát.
Napi három perc intenzív mozgás ugyanakkora kockázatcsökkenéssel járt, mint 90 perc könnyű intenzitású mozgás.
A tanulmány persze nem mellőzi azt a megállapítást sem, hogy mindez nem feltétlenül bizonyítja, hogy a több mozgás közvetlenül okozta a rák kockázatának csökkenését a megfigyelteknél. Arra sem adott magyarázatot, hogy pontosan miként változtatja meg a rák kialakulásának valószínűségét az, ha ülés helyett mozgunk. Stamatakis szerint azonban az izmok összehúzódásakor számos biokémiai anyagot bocsátanak ki. Ezek közül néhány valószínűleg olyan élettani folyamatokat indít be, amelyek lassíthatják a rák kialakulását vagy előrehaladását. A tanulmány azt sem tisztázta, hogy a mozgást érdemes-e egyetlen alkalommal letudni, vagy jobb a három perc intenzív, illetve 90 perc könnyű mozgást a nap folyamán több részletben elosztani.
A folytatásra szükség van, de a kutatás arra egészen biztosan jó, hogy kimondjuk újra: minden mozgás számít, ami a napi átlagos 10 óra ülést megszakítja vagy mérsékli.
