Amikor a ZTE először feljutott az NB I-be, Zalaegerszegen még 15 ezer szurkoló várta a Vasast. Majd másfél évtizeddel később már csak négyezer. Igaz, akkor már nem nyolc válogatottal álltak fel a piros-kékek, mint 1973 tavaszán, amikor Baróti Lajos edző a Tamás – Török, Fábián, Vidáts, Ihász – Komjáti, Puskás Lajos, Lakinger – Szabó Sándor, Tóth Bálint (Gass), Várady összetételű csapatot küldte a pályára úgy, hogy Müller Sándor sérült volt, Mészáros „Bubu” Ferenc pedig a tartalékban védett.
Abból a garnitúrából 1986-ra már csak Gass István maradt meg – a ZTE csapatában. A Vasas bajnoki meccsein 1972 és 1980 között – részben csatárként, részben középpályásként – 77 gólt szerző labdarúgóról 1980-ban lemondott Mészöly Kálmán edző, akárcsak Kovács „Kokó” Istvánról, aki 1975-től és 1979-ig 36 bajnoki gólt ért el piros-kékben. Aztán még az angyalföldiek 1986-os MNK-győzelmében is főszerepet játszott, miután Illovszky Rudolf váratlanul visszahívta a Salgótarjáni Síküveggyártól, ahol harminchárom évesen már levezetett.
Gass és Kovács 1977-ben a Vasas százgólos bajnokcsapatának törzsgárdistája volt, előbbi az évad mind a harmincnégy mérkőzésén, Kovács harminchárom találkozón szerepelt. Azután, hogy Gass méltatlanul elkullogott Zalaegerszegre, az 1980/81-es szezonban 17 gólt ért el, Kovács pedig 13-at Tatabányán, ahol nyolcvanegy őszén benne volt a Bányász 2-1-es győzelmében a Real Madrid ellen. (A visszavágón a királyi gárda 1-0-ra nyert, és az idegenben szerzett góllal épphogy továbbjutott az UEFA-kupában.)
Nyolcvanhatban az őszi második fordulóban találkozott a ZTE és a Vasas. Az első kör egyiküknek sem sikerült: a Győri ETO – Szentes Lázár góljával – 1-0-ra győzött a Fáy utcában, ahonnan a Népsport azt jelentette: „csúzlival a betonfal ellen”; míg a zalaiak az Üllői úton kaptak ki 3-0-ra, mivel nem bírtak a duplázó Dzurják „Csöpi” Józseffel, akit a meccs lefújása után a levegőbe dobáltak a mámoros ferencvárosi szurkolók (Üllői út, 20 000 néző).
Pecsics Tibor önbizalmát nem ingatta meg a vereség, mert a ZTE belső védője azt hangoztatta: „Jelenleg nem jobb csapat az FTC, mint a miénk, és ugyanezt mondom a Vasasra is.”
Igaz, ami igaz, több mint egy órán át nem ment angyalföldi lövés a zalai kapura. Egy kivételével. Fél óra múltán Borostyán Mihály kapásból eltörte a gömböt, ám a lyukas kezű Balázs Zsolt kiejtette a pattogó labdát, amelyet Bodnár István elsőre a fekvő kapusba püfölt, majd másodszorra közvetlen közelről a hálóba fejelt (0-1).
A „játék” alapján úgy tűnt, hogy addig is szünetet tartottak a felek, a hivatalos pauza azonban csak ezután következett, és tovább tartott, mint az idei vb-döntőé a 27 perc 24 másodperces félidei show-val. Az egerszegi sporttelepen ugyanis áramkimaradás következett be, majd csak részlegesen tért vissza a fény, ám Hartmann Lajos játékvezető úgy döntött: félhomályban is folytatódhat a mérkőzés. A találkozó bírája talán arra gondolt: jobb, ha a publikum nem is látja azt, ami futball címén zajlik…
A ZTE végül a 11. helyen kötött ki a korábbi másodedző, az 1972-es feljutás idején még helyi gólvágó Szabó Rezső irányításával, a Vasas pedig hatodikként zárta a bajnokságot. Hiába, Kovács, továbbá Izsó Ignác és Várady Béla az előző szezon végén búcsúzott a csapattól, a régiek közül már csak Komjáti András maradt.
A reflektorok fele végig üzemen kívül maradt, ráadásul szakadt az eső, a négyezer ázott „ürge” már megbánta, hogy nem Mirella Frenit és Placido Domingót nézte-hallgatta Giacomo Puccini Pillangókisasszonyában a száraz nappali tévéjén. Annál is inkább, mert a vendéglátó együttes teljesítményét hűen jellemezte Balázs 4-es, valamint Nagy Tamás és Farkas Csaba 3-as osztályzata (1-től 10-ig). A csapatátlag 4,63 volt...
Dunai Antal edző állása ekkor még nem forgott veszélyben, de a nyolcadik forduló után már menesztették a trénert. Mit gondolnak, hol kapott ki a ZTE? Dunai játékos-pályafutásának fényes helyszínén, Újpesten. Nem kicsit, 4-0-ra. Majd az egerszegi klubvezetők megvárták, hogy a helyi Skála presszóban véget érjen a meccset követő szurkolói ankét, és másnap délelőttre berendelték a szakvezetőt, hogy közöljék vele: elégedetlenek a munkájával, ezért felbontják két évre kötött szerződését.
A tizennegyedik hely tényleg nem festett jól. De még rosszabb színben tüntette fel a zalaegerszegi klubot az, amiért 1986 októberében lemondott Molnár József elnök, Józsi György elnökhelyettes, valamint Prenner László gazdasági vezető. Az elöljárók azért köszöntek le, mert a számvizsgáló bizottság „a gazdálkodási fegyelem durva megsértésére”, konkrétan 4,7 millió forintos hiányra derített fényt az évi 30 milliós költségvetésű klubnál. (A deficit az esztendő végére 6,4 millióra nőtt.)
A vizsgálati anyagot a Legfőbb Ügyészség bekérte, majd december 19-én a Zalaegerszegi Városi Ügyészség nyomozást rendelt el jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. Szűk másfél évvel később, 1988 márciusában a Zala Megyei Bíróság Prennert kétévi, Molnárt egy év nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte, de büntetésüket öt, illetve négy év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerőssé vált, amikor azt a Legfelsőbb Bíróság 1988 októberében helybenhagyta. Dr. Pék Sándor bíró kitért arra: „Ha a cselekmény minősítésénél nem is, a büntetés kiszabásánál figyelembe kellett venni a vádlottak életvitelét, magatartását, sportszeretetét, hogy a pénzt nem saját céljaikra fordították, hanem a sport javára bűnöztek.” Hozzátette: „A jog nem hunyhat szemet a sport érdekében elkövetett bűncselekmények fölött sem.”
Egerszegen morgolódtak: „Ha nincs szabálytalanság, libalegelő volna Zalaegerszegen, nem NB I-es csapat”; „mindenhol ez megy, de csak nálunk balhéznak”. Bizonyos tekintetben az idők nem sokat változnak.
Az új vezetés 1986-ban vállalta, hogy 1987. június 30-ig folyósítja Dunainak a havi 15 ezer forintos fizetést, valamint 1986 decemberéig a 6750 forint havi kilométer-átalányt, és kifizeti neki a szerződésében rögzített 100 ezer forintos „letelepedési segélyt”. (Ez tulajdonképpen az aláírási összeghez tartozott; akadt olyan futballista a ZTE-nél, aki ilyen címen 250 ezer forintért „telepedett”. S a „Zete” nem volt nagy csapat, mint az FTC, a Honvéd, az Újpest vagy a Vasas.) Cserébe az elbocsátott szakvezető kötelezte magát: 1986. október 31-ig kiüríti a klubtól kapott szolgálati lakását.
Mindmáig ők nyerték az utolsó angyalföldi bajnoki címet a labdarúgó NB I-ben. Annak már egy híján ötven éve. Annak pedig ugyanúgy negyven esztendeje, mint az 1986-os ZTE–Vasasnak, hogy a magyar válogatott legutóbb világbajnokságon szerepelt. Tehát egyáltalán nem átmeneti, négy évtizedes az áramszünet.
A modern idők magyar futballja, ha semmi másban, abban megelőzte korát, hogy már a nyolcvanas évek közepén állhatatos energiatakarékosságra váltott.
ZTE–VASAS 0-1 (0-1)
Bajnoki mérkőzés, 1986. augusztus 23., Zalaegerszeg, 4000 néző. Jv.: Hartmann.
ZTE: Balázs – Varga István, Csepregi, Pecsics, Péter – Nagy (Gass, 82.), Sipos, Rózsa, Galántai (Szabó Zsolt, 74.) – Farkas Csaba, Páli.
Vasas: Kakas – Balog, Elekes, Rácz – Farkas Tibor, Gubucz, Teodoru, Hermann – Bodnár, Szabadi, Borostyán (Szíjjártó, 82.).
Gól: Bodnár (30.).
