kamatstop;

Kamatstopdilemma

Aligha növelte a pénzügyi tanácsadók iránti bizalmat a kamatstop intézménye. Ez az ígéretek szerint szeptember utolsó napján megszűnik, de korántsem kizárt, hogy a bankok kérésének engedve a határidőt akár 2027 februárjáig meghosszabbítják.

A folyamatos prolongálás ennél a konstrukciónál korántsem megy ritkaságszámba. A 2022 januári bevezetéskor a kamatstopot mindössze fél esztendőre tervezték, aztán rendre meghosszabbították, mégpedig úgy, hogy közben az érintettek körét is kiterjesztették.

De nemcsak ebben számított furcsának az Orbán Viktor–Varga Mihály–Matolcsy György-féle pénzügykezelés kreációja, hanem abban is, hogy a nevét meghazudtolóan nem magát a hitelkamatot rögzítette, hanem a kamatszámítás alapjául szolgáló referencia-kamatlábakat, mégpedig egy hasraütésre megállapított 2021. október 27-i dátum kijelölésével.

Sőt abban is eltért a megszokottól, hogy nem az akkor kedvezményesnek tűnő rögzítést kellett kérelmezni a pénzintézetektől, hanem azt, ha valaki ki akart ebből maradni.

De az is abszurd, hogy a hiteladósok a hátralévő törlesztenivalójuk nagyságát csak szakértői segítséggel tudják kiszámítani, mert a kalkulációs képletek használatát ebben a laikus számára káoszosnak tűnő rendszerben többnyire nem merik bevállalni.

Noha friss adatok nem állnak rendelkezésre, de a hitelstoposok 2025 végi 218 ezres tömege és a 842 milliárd forintos tartozásállomány nem mondható csekélynek. És itt jön a csavar, hogy mivel okoztak még – ha szakmailag megindokolható módon is – kárt a hiteladósok többségének.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) mint pénzügyi felügyeleti intézmény a kamatstop előtti években, 2017–2018-ban azt sugallta a hitelintézeteknek, hogy ajánlják a fix kamatozású hitelt ügyfeleiknek, elsősorban a teljes kiszámíthatóság érdekében, a kamatkockázat teljes kiszűrése és a hosszú távú pénzügyi biztonság végett. Érvük az volt, hogy a hitel kamata a futamidő alatt (vagy egy meghatározott, fix kamatperiódusban) egyáltalán nem változik, a havi törlesztőrészlet végig fix marad, biztonságot nyújt az infláció és kamatemelés ellen.

Ennél nagyszerűbb dolog nincs – hirdették –, hiszen tökéletes védelmet nyújt az alapkamat-emelések időszakában. Azok viszont, akik maradi módon a változó kamatozást választják, jelentős kockázatra számíthatnak a kiszámíthatatlanság és a törlesztőrészlet hirtelen megugrása miatt.

Ezeket a logikusnak tűnő érveket azonban a NER piactorzító intézkedése – azaz a hitelkamatstop bevezetése – a visszájára fordította! Azokat védte meg nagyobb mértékben, akik a kockázatosabb utat választották, szemben azokkal, akik a biztonságra törekedtek.

Így az ügyfelek 5–9 százaléka, akiket potyautasoknak neveznek, élvezi a kamatstop okozta védelemre fordított kedvezmény egyharmadát. 

Ugyanakkor a jegybank a kivezetés következményeit mérlegelve úgy véli, 19 ezer adós, akinek a tartozása 164 milliárd forintra rúg, jelentős nehézségekkel, részbeni fizetésképtelenséggel számolhat. (Másoknál a törlesztőrészlet várható emelkedése nem lesz számottevő, mert időközben a jegybanki alapkamat is jelentős mértékben csökkent.)

A döntéshozók nem kis dilemma előtt állhatnak, hiszen azokon kellene segíteni, akik az eddigi, eredetileg is kockázatos, kényelmes állapotból egyik napról a másikra a piacgazdaság kegyetlen valóságába zuhanhatnak bele.