Az Európai Unió újabb, az eddigieknél jóval szélesebb szankciós fellépésre készül Oroszországgal szemben. Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint ősszel olyan névsort terjeszt elő, amely elfogadása esetén egyetlen lépésben mintegy harmadával emelné meg a szankcióval sújtott orosz személyek és szervezetek számát. A bejelentés azért jelentős, mert a huszonegyedik csomag júliusi elfogadása után Brüsszel láthatóan nem tekinti lezártnak a gazdasági nyomásgyakorlás rendszerét, és a következő hónapokra újabb, célzott intézkedéseket készít elő.
Kallas azt állítja, hogy az eddig életbe léptetett uniós korlátozások már ezermilliárd eurót meghaladó veszteséget okoztak az orosz hadigazdaságnak. Ezt a számot természetesen nehéz egyetlen mérlegen ellenőrizni, hiszen a szankciók hatása összekeveredik a háborús kiadásokkal, a technológiai korlátozásokkal, az energiaexport változó bevételeivel és azzal, hogy Moszkva a kereskedelem jelentős részét Ázsia felé terelte.
Az azonban jól látszik, hogy az orosz gazdaság egyre nagyobb költséggel jut nyugati technológiához, pénzügyi szolgáltatásokhoz, hajózási biztosításhoz és olyan kettős felhasználású termékekhez, amelyekre a hadiiparnak is szüksége van.
A júliusban elfogadott huszonegyedik csomag már erősen a pénzügyi rendszerre összpontosított. Több tucat orosz bank, a moszkvai tőzsde, kriptovalutás szolgáltatók, az úgynevezett árnyékflotta újabb hajói, valamint hadiipari vállalatok kerültek korlátozás alá.
Brüsszel ezzel azt próbálja elérni, hogy a korábbi csomagok kiskapuit fokozatosan bezárja. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis azt mutatta, hogy a tiltólistára tett nagy bankok helyét részben kisebb regionális pénzintézetek vették át, az energiahordozók szállításában pedig olyan hajózási hálózatok alakultak ki, amelyek tulajdonosi háttere, biztosítása és zászlóhasználata nehezen követhető.
Csapdákat állítanak a svédek az orosz árnyékflottának, tét a tengeri kábelek biztonsága és a Balti-tenger védelmeA pénzügyi kiskapukat is zárnák
A következő csomag körül az uniós belpolitikai vita is éles lehet. A szankciók elfogadásához a tagállamok egyhangú támogatására van szükség, ez pedig az elmúlt években többször hosszú alkudozáshoz vezetett. Magyarország és Szlovákia rendszeresen arra hivatkozott, hogy bizonyos energiaipari korlátozások aránytalanul nagy terhet jelentenének számukra. Más tagállamok, főként a balti országok és Lengyelország, ezzel szemben gyorsabb és keményebb intézkedéseket sürgetnek.
Az ellentétet erősíti, hogy a tagállamok gazdasági kitettsége eltérő: más helyzetben van egy orosz energiától korábban erősen függő közép-európai ország, és másban egy olyan állam, amely már szinte teljesen levált az orosz beszállításokról.
Kallas politikai üzenete ezért legalább annyira szól az uniós fővárosoknak, mint Moszkvának. A főképviselő azt szeretné elérni, hogy a tagállamok már az ősz elején úgy kezdjék meg a tárgyalást, hogy a további szigorítás szükségességét alapvetően elfogadják, és a vita az egyes tételekről folyjon. Ez különösen fontos akkor, amikor a háború elhúzódása miatt Európában egyre erősebben jelenik meg a szankciós fáradtság, miközben Ukrajna finanszírozása és fegyverellátása is újabb költségvetési döntéseket követel.
Moszkva hosszú ideje azt hangoztatja, hogy a nyugati korlátozások kudarcot vallottak, mert új piacokat talált olajának és más nyersanyagainak, valamint részben új beszállítói láncokat épített ki. India, Kína, Törökország és több közép-ázsiai ország valóban fontosabb kereskedelmi partnerré vált.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kereskedelem változatlan költséggel működik. Az árengedmények, a hosszabb szállítási útvonalak, a közvetítői díjak és a pénzügyi kockázatok egyaránt csökkenthetik az orosz export jövedelmezőségét. A technológiai importban pedig sok terméket csak drágábban, lassabban vagy alacsonyabb minőségben lehet beszerezni.
Az egyhangúság marad a szűk keresztmetszet
Az EU számára a legnehezebb terület továbbra is a végrehajtás. Egy új névsor politikailag látványos, de tartós hatást akkor ér el, ha a bankok, vámhatóságok, kikötők és nemzeti ellenőrző szervek összehangoltan dolgoznak. Az elmúlt időszakban Brüsszel ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a szankciók kijátszására. A cél már nem kizárólag az, hogy közvetlenül orosz cégeket büntessenek, hanem az is, hogy kockázatossá tegyék a közvetítői szerepet harmadik országok vállalatai számára.
Magyar szempontból az őszi tárgyalásokat elsősorban az energiaellátás és az esetleges kivételek miatt érdemes figyelni. Budapest korábban több alkalommal hosszabb átmeneti időt vagy mentességet harcolt ki bizonyos intézkedéseknél. Ha az új csomag valóban harmadával bővíti a listázott szereplők körét, akkor könnyen érinthet olyan vállalatokat, bankokat vagy logisztikai szolgáltatókat is, amelyek közvetve magyar üzleti kapcsolatokban jelen vannak.
Az őszi szankciós kör így a háború ötödik évéhez közeledő Európa egyik fontos politikai próbája lesz. Kallas célja a nyomás fokozása mindaddig, amíg Moszkva nem változtat háborús politikáján. A döntő vita azonban arról folyik majd, hogy a 27 tagállam hajlandó-e újabb gazdasági költségeket és politikai konfliktusokat vállalni annak érdekében, hogy az eddigi rendszert még szorosabbra zárja.
