A magyar titkosszolgálatokkal kapcsolatban két alapvető nemzeti érdek lenne. Az egyik a jogállamiság helyreállítása. Ez önmagában is két részre oszlik. Fel kellene tárni, mennyiben nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működtek a szolgálatok az Orbán-rezsim idején. A jelen feladata pedig a jogállamiságnak (a nemzetbiztonsági jellegnek) megfelelő jogi környezet és igazgatási struktúra kialakítása. A másik fő feladat azoknak a nemzetbiztonsági kockázatoknak a feltárása, amelyek alapján megalkotható a magyar nemzetbiztonsági stratégia, és ennek alapján meghatározhatók a szolgálatok feladatai, a későbbiekben pedig struktúrájuk is.
Az augusztus 31-i, új miniszteri feladatleosztás részben megváltoztatta a nemzetbiztonsági szféra struktúráját is. A belügyminisztertől (Pósfai Gábor) a Miniszterelnökséget irányító miniszter (Ruff Bálint) szervezeti irányítása alá került a Nemzeti Információs Központ és a Védelmi Igazgatási Hivatal. Így eggyel megnőtt a „titokminiszterek” száma: Ruff (NIK), Pósfai (AH, NBSZ), Orbán Anita (IH), Ruszin-Szendi Romulusz (KNBSZ).
***
A Tisza-kormány pont fordítva fogott hozzá. Struktúraátszabást láttunk a kormányalakításkor, majd még egyet az augusztus 31-i, kacifántos című – „139/2026. (VIII. 31.) Korm. Rendeletet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet módosításáról” – kormányrendelet módosításakor.
A kormányalakításnál a 2010-es Orbán-kormány modelljéhez tértek vissza. A belügyminiszteré lett a Nemzeti Információs Központ (NIK), az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ), valamint a védelmi feladatok koordinálásáért és irányításáért felelős Védelmi Igazgatási Hivatal (VIH). A külügyminiszternek jutott az Információs Hivatal (IH), a honvédelminek – hagyományosan – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ). Időközben létrehozták a nemzetbiztonsági főtanácsadói (NBT) posztot is. A sajtóban megjelent hírek szerint az NBT egyik fő feladata a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének koordinációja. Ehhez a pozíciót betöltő volt Tisza-kampányfőnök, Tóth Péter felkérte Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtisztet a „kormány nemzetbiztonsági főtanácsadójának hatáskörébe tartozó tevékenység szakmai vezetéséért felelős pozícióra” (Buda Péter saját közlése Substack-oldalán). E pozíció formalizálásáról (pl. meghatározott beosztásba kerülésről) azonban nemigen jelent meg hír, miközben folyik a nemzetbiztonsági szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező munkatársak keresése.
(A kevéssé ismert Védelmi Igazgatási Hivatal a védelmi és biztonsági igazgatás központi szerve; fő feladata a védelmi és biztonsági igazgatási, tervezési, válságkezelési és felkészítési feladatok országos szintű koordinálása, valamint e feladatok végrehajtásának ellenőrzése. Munkája kiterjed a védelem és biztonság három fő pillérére – a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokra –, továbbá az érintett közigazgatási szervekkel való együttműködés összehangolására.)
Ruff Bálint portfólióját ez a változás tovább feszíti. Nem várható el a kancelláriaminisztertől, hogy kellő ideje és szakértelme legyen egy titkosszolgálat és a tetejébe a védelmi igazgatás (VIH) irányítására. Mindeközben nem csak ezt kapta meg. Ő lett a kormány „személyügyi központja” is. A titkosszolgálatokkal kapcsolatban „a miniszter személyügyi központként (...) ellátja a jogszabályban meghatározott egyéb feladatokat (...) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának jogállásáról szóló 2024. évi LXX. törvény (...) hatálya alá tartozó szervek és az ott foglalkoztatottak tekintetében.” Eközben az tűnne logikusnak, hogy a NIK irányítása, illetve a VIH tevékenységének valódi irányítása (koordinációja) és a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének koordinációja érdemben az NBT-posztot betöltő Tóth Péterhez kerüljön.
Ebből azonban nehezen sülhet ki koordinált tevékenység. Eggyel több lett (túlterhelt) titokminiszterből, miközben az NBT-nek nincs utasítási joga. Persze a koordinált szervek próbálkozhatnak ellentmondással, de valószínűleg nem lenne tanácsos. Ehelyett tiszta jogi szabályokra, az utasítási láncok egyértelművé tételére és egyszerűsítésére lenne szükség. Sok bába közt elvész a gyerek. Különösen amikor olyan polgári titkosszolgálatokról van szó, amelyeknek munkatársai hivatásos állományúak, így nem utasításokat hajtanak végre, hanem parancsra cselekszenek.
A NIK Ruff alá rendelése érdemben Tóth Péter alá rendelést jelent. A jelenlegi rendszerben ez nehezen kikerülhető, mert az információkat ténylegesen „előállító” szolgálatok az egyes szakminiszterek alá tartoznak, a NIK pedig becsatornázza a titkosszolgálati információkat a kormány felső vezetéséhez.
A koordináció érdekében sikerült bonyolultabbá tenni a rendszert, ami inkább a szolgálatok versengését fogja eredményezni. Ehelyett olyan – lényegesen egyszerűbb – struktúrát lenne érdemes kialakítani, amely a koordináció egy jó részét szükségtelenné teszi. Akkor hozzá lehetne kezdeni a titkosszolgálatok érdemi reformjához.
***
A feladat felől tekintve a jogállamiság helyreállítása lenne az elsődleges. Új nemzetbiztonsági törvény, a „kényes” titkosszolgálati eszközök (pl. lehallgatás) bírói engedélyezése, a szolgálatok működésének törvényességét ellenőrző független, állandó testület létrehozása, a parlamenti ellenőrzés érdemivé alakítása – csak néhány az alap teendők közül.
A jogállamiság visszaállításához elengedhetetlen lenne az elkövetett törvénytelenségek kiderítése, beleértve nemcsak az állambiztonsági jellegű „munkákat”, hanem feltárva a céges „holdudvart” is. Azt a kört, amely szürkezónás titkosszolgálati feladatokat teljesíthetett és amely olyan gazdasági kapcsolatokba gabalyodhatott a szolgálatokkal, amelyeket a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatalnak is érdemes lenne vizsgálnia.
Minderre a jelenlegi szétszórt szerkezet mellett nincs lehetőség. Továbbra is szükség lenne egy valamennyi szolgálatot felügyelő tárca nélküli miniszteri posztra. A miniszter fő feladatául az elkövetkező évben a jogállami működés feltételeinek megteremtését kellene szabni.
Ezzel párhuzamosan kerülhet sor arra, hogy a szolgálatok közösen készítsenek el egy olyan nemzetbiztonsági helyzetértékelést, amely alapján kidolgozható lenne az új nemzetbiztonsági stratégia, majd a szolgálatok feladatrendszere. A külpolitikai stratégia kidolgozása már megkezdődött a Külügyminisztériumban és a Külügyi Intézetben. Ha valahol, akkor itt lenne most szükség koordinációra. A fenti feladat teljesítése egyben arra is választ adna, miért van egyáltalán szüksége az országnak nemzetbiztonsági szolgálatokra.
A tárca nélküli miniszter a fenti, stratégiai feladatok mellett lényegesen egyszerűbben elláthatná azokat a napi koordinációs feladatokat, amelyeket a nemzetbiztonsági főtanácsadónak kellene ellátnia – úgy, hogy közben nincs szervezeti irányítási jogköre a szolgálatok irányában.
***
Egy jól működő országnak a titkosszolgálatai is hatékonyak – és fordítva. Egy jogállamban a titkosszolgálatok nemzetbiztonsági jellegűek, nem a hatalmat szolgáló állambiztonsági szervezetek. A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a szolgálatok struktúrájának szétszórtabbá alakítása nem a reformjukat és a hatékonyságukat fogja erősíteni. A jogállami reform késlekedése pedig ebben a szférában azt jelenti, hogy a szolgálatokat a tehetetlenségi erő viszi tovább, amely elmossa a múltat is. Elmarad a jelenkor összevetése a messzi jövendővel, így elmarad a hatás, alkotás, gyarapítás is az ország érdekében
