Röpke néhány hónap alatt háromszor törték be a házunk kapuján a drótüveget, és ennél is többször rúgták be nekifutásból a mágneszárat. Megszokott dolog ez a pesti belvárosban, hiszen odabent, a kapu mögött van az, amire az odakint lévőnek mindennél jobban szüksége van: a pénzzé tehető palack vagy italosdoboz.
A szelektív kukában és az üveggyűjtő konténerben bármennyi lapulhat ezekből a kincsekből, és alig száz méterre a kapunktól vissza is lehet váltani, darabját ötven forintért. Fényes délben is lendül hát a láb, reccsen az üveg, enged a zár. Percek kérdése, és máris szemét borítja a ház előterét.
A magyarok Európa-bajnok szegénysége sokunk számára csak egy rideg statisztikai adat mindaddig, amíg nem látjuk, hogy a legjámborabb uniós zöldpolitikai irányelvből hogyan lesz minálunk öldöklő élet-halál harc a szemeteskukák körül.
Mert nyomorgó nyugdíjasok vonatoznak nap mint nap, hogy feltúrják a pesti belváros kincsekkel kecsegtető szemetét, és zilált külsejű, zavart emberek – a külvilág besorolása szerint: „hajléktalanok” – ezrei vonszolnak mocskos zsákokat kilométereken át. Az utat mindenütt kiborogatott hulladék szegélyezi, a végállomás pedig egy élelmiszerüzlet, ahol drámai közegészségügyi helyzetet teremt a zseniális rendelet, miszerint a visszaváltó automatát a beltérben kell elhelyezni.
Hogy végiggondolta-e az utolsó Orbán-kormány valamelyik rendeletalkotó leágazása, mit idéz elő, ha úgy szabályozza a palackvisszaváltást, ahogy végül megtette? Aligha. A nevezett kormányt semmi más nem érdekelte az egész ügyből, mint hogy a Molon keresztül a lehető legtöbb pénzt lehessen kivenni ebből is. A többi az ahogy esik, úgy puffan kategória. Tán még az is felmerült bennük: ha már a szociálpolitika kimerül a hülyítésben, a problémakezelés pedig a tiltásban – ld. hajléktalanság –, akkor hadd örüljenek a Birkin-univerzum ellenpólusán szorongók a leeső ingyenpénznek.
Mindössze két év alatt lett ebből a könnyű kézzel és nulla valóságismerettel megalkotott környezetvédelmi jogszabályból megoldhatatlan közbiztonsági válság a pesti belvárosban.
A kiborogatott szemét módszeres fosztogatássá vált, az ötvenforintos palackból úton-útfélen fogyasztott dizájnerdrog lett. A házakban félelem uralkodik, a polgármesterek rendőri jelenlétet és cselekvést követelnek.
A hírek szerint a Mohu kezdeményezésére az állam most annyit tehet, hogy megszünteti az üzletekben a palackdíj készpénzes kifizetésének lehetőségét. Ami onnan nézve, hogy az 50 forintos taksa nem választás kérdése, azt viszont mégiscsak emberi jog eldönteni, hol szeretnénk bevásárolni, és mit vennénk a pénzből, legalábbis necces.
De ha ez az első lépés a megoldás felé vezető úton, ám legyen. Az az út viszont igencsak hosszú lesz. Ott kell lennie rajta az egész rendszer átalakításának, a Mohu díjazása megváltoztatásának, az üzletekre vonatkozó szabályok átírásának, a környezettudatosság fejlesztésének és nem mellesleg egy teljes, immár támogató, nem pedig diszkriminatív szociálpolitika felépítésének is.