A következő hétéves uniós költségvetésről szóló vita a nyári előkészítés után szeptemberre nyílt politikai összecsapássá vált. Friedrich Merz német kancellár szeptember 9-én, António Costa európai tanácsi elnökkel folytatott berlini tárgyalása után ismét világossá tette: Berlin nem fogadja el változtatás nélkül az Európai Bizottság csaknem 2000 milliárd eurós javaslatát. Németország Dániával, Hollandiával, Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal együtt több száz milliárd eurós csökkentést sürget.
A Bizottság 2028 és 2034 között az uniós bruttó nemzeti jövedelem átlagosan 1,26 százalékát költené közös célokra. A terv a jelenlegi költségvetéshez képest jóval nagyobb mozgásteret adna a védelemnek, a stratégiai technológiáknak, az energiafüggetlenségnek, a migráció kezelésének és a válságkezelésnek. A nettó befizetők viszont azt mondják: miközben a tagállamok saját büdzséjükben takarékoskodnak, az Unió sem növelheti automatikusan a közös kiadásokat.
A kohézió kerülhet az alku középpontjába
A legnagyobb szerkezeti változás a nemzeti és regionális partnerségi tervek létrehozása lenne. Ezekbe összesen 865 milliárd eurót rendeznének, egyetlen keretben fogva össze a kohéziós, agrár-, szociális és több más támogatási formát. Mintegy 450 milliárd euró jutna gazdasági, társadalmi és területi felzárkóztatásra, legalább 218 milliárd a kevésbé fejlett régióknak, 300 milliárd pedig a mezőgazdasági termelők és halászok jövedelemtámogatására.
A Bizottság szerint az új rendszer egyszerűbbé és rugalmasabbá tenné a pénzek felhasználását, mert a tagállamok és a régiók egyetlen átfogó terv alapján kapnának forrást beruházásokra és reformokra. A kritikusok attól tartanak, hogy ezzel gyengülhet a régiók önálló beleszólása, miközben a nemzeti kormányok és a Bizottság közötti alku szerepe erősödik. A kohéziós politika hívei ezért garanciákat követelnek arra, hogy a felzárkóztatási cél ne szoruljon háttérbe az új prioritások mellett.
Ebből a szempontból különösen fontos lesz a szeptember 14–15-i dublini informális kohéziós miniszteri találkozó.
Az ír uniós elnökség által összehívott tanácskozás napirendjén már kifejezetten a 2028 utáni rendszer finanszírozása, végrehajtása és szerkezete szerepel. A kelet- és dél-európai államok számára ez az egyik első alkalom, amikor közösen próbálhatják megvédeni a kohéziós politika súlyát a takarékosságot sürgető északi tagállamokkal szemben.
A nettó befizetők nem azt állítják, hogy az új feladatokra ne kellene többet költeni. Merz is a versenyképességet és a védelmet sorolja a legfontosabb közös célok közé. A konfliktus abból fakad, hogy Berlin és szövetségesei ezeket részben a meglévő kiadások átrendezéséből finanszíroznák. Ha a csaknem 2000 milliárdos főösszeget több száz milliárddal csökkentik, miközben a katonai és technológiai programok súlya nő, akkor a hagyományos nagy tételek, mindenekelőtt az agrár- és kohéziós kiadások kerülnek nyomás alá.
Budapestnek most más helyzetből kell tárgyalnia
Magyarország számára a vita továbbra is alapvető gazdasági kérdés. A kevésbé fejlett régióknak járó források, az infrastruktúra-fejlesztések, a vállalkozási támogatások és a közös agrárpolitika pénzei a következő ciklusban is jelentős szerepet játszhatnak. A Bizottság azt ígéri, hogy minden tagállam legalább a jelenlegihez hasonló hozzáférési lehetőséget kap, és a kevésbé fejlett térségek számára külön minimumot biztosít.
A magyar pozíció ugyanakkor 2026 tavasza óta lényegesen megváltozott. A Magyar Péter vezette kormány az Orbán-korszakban befagyasztott pénzek felszabadítását egyik első európai feladatává tette. Budapest szeptember 9-én hivatalosan értesítette a Bizottságot arról, hogy teljesítette a jogállamisági feltételrendszerhez kapcsolódó korrekciós intézkedéseket. A bejelentés alapján mintegy 4,2 milliárd eurónyi kohéziós forrás válhat ismét elérhetővé, ha Brüsszel elfogadja a magyar intézkedéseket. A kormány augusztus végén azt is közölte, hogy teljesítette a helyreállítási alap fennmaradó mérföldköveit, ezek értékelése szintén folyamatban van.
Ez azért fontos a következő hétéves keret szempontjából, mert a Bizottság nem gyengítené a jogállamisági feltételeket.
A tervezet szerint a nemzeti és regionális partnerségi tervekhez is alapjogi, átláthatósági és jogállamisági biztosítékok kapcsolódnának, miközben a feltételességi rendelet továbbra is az egész uniós költségvetést védené. Magyarországnak tehát nemcsak a források nagyságáról, hanem a hozzáférés szabályairól is érdeke megállapodni.
A másik nagy vita a közös finanszírozásról szól. A Bizottság új saját bevételi forrásokat javasol, és csaknem 400 milliárd eurós válsághitelkeretet is létrehozna. A hat takarékos nettó befizető viszont ellenzi, hogy a koronavírus-járvány idején alkalmazott nagy méretű közös hitelfelvétel állandó módszerré váljon. Costa ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy új saját források nélkül a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomás túl nagy lehet.
A többéves pénzügyi keretet a tagállamoknak egyhangúlag kell elfogadniuk, majd az Európai Parlament hozzájárulása is szükséges.
Ez minden fővárosnak komoly alkuerőt ad. Az EU-s vezetők 2026 végére szeretnének politikai megállapodást, de a távolság a jelenlegi álláspontok között jelentős. A szeptemberi egyeztetések így már nem technikai előkészítést jelentenek: megkezdődött a döntés arról, milyen feladatokra és milyen feltételekkel költ majd az Európai Unió a következő évtized elején.
